Az Igazságügyi Minisztérium Kinevezési Ügyletei a Schadl–Völner-ügy Kapcsán
A Schadl György és Völner Pál nevével fémjelzett korrupciós ügy a Fővárosi Törvényszék előtt zajló tárgyalások során világossá tette, hogy a végrehajtói kinevezések mögött politikai manőverek állhattak. Az ügy több tanúvallomása alapján összefonódik a kormányzati struktúrákkal, és megkérdőjelezhető módszerekre világít rá, amelyek a kinevezési folyamatokat övezték.
A legfrissebb tanúvallomások között egy, az Igazságügyi Minisztériumban korábban jogi szakreferensként dolgozó fiatal férfi állt a bíróság előtt. Ő beszámolt arról, hogy Schadl György a telefonján bemutatott egy fényképet a végrehajtói pozíciókra jelölt személyekről, ami felforgatta a szokásos kinevezési folyamatokat. A kérdés az, vajon milyen információk rejlettek a megosztott képen, és hogy az valóban befolyásolta-e a döntéshozatali rendszert.
A tanú elmondta, hogy a kinevezési javaslatokat Vízkelety Mariann, a kinevezéseket kezelő államtitkárnak kellett átadni, és találkozott Völner Pállal is, aki a nevek átadására egy sárga cetlit használt. Erre a cetlire a végrehajtói helyeket és a hozzájuk rendelt neveket írták. A tanú etikátlan, de nem törvénytelen gyakorlatként jellemezte a pontozási módszert, ugyanakkor kétségbe vonta, hogy Völner Pál közvetlenül írta volna a neveket.
A hallgatott tanú, akit a tárgyaláson 4. számú tanúként említettek, jogászként dolgozik, és korábbi tapasztalatai alapján megemlítette, hogy a kinevezésekben Völner Pál és Molnár Zoltán államtitkárok is jelentős szerepet játszottak. Hozzátette, hogy hallotta, hogy Schadl György átadott egy listát arról, hogy kit javasol az államtitkár.
A volt minisztériumi alkalmazott megerősítette, hogy a kormányzati szektorban a kinevezési folyamatok sokszor személyes kapcsolatok és titkos utasítások révén zajlanak, nem mindig a nyilvános és átlátható módon. A legutóbbi tanúvallomások alátámasztják, hogy Vízkelety Mariann határozott, döntésképes nő volt, aki sokszor került szembe a belső politikai nyomással.
Továbbá, Völner Pál a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy soha nem lépte túl saját hatáskörét, ugyanakkor megemlítette, hogy a végrehajtóknak joguk van javaslatot tenni a kinevezési listákra, amely nem kizárólag a végrehajtók privilégiuma volt, hanem más szervnek, mint például az Országos Bírósági Hivatalnak is voltak jogai a kinevezésekhez.
Az ügyben több vádlott, köztük a fő szereplők, Schadl György, Völner Pál és R. Róbert tagadták bűnösségüket, míg más vádlottak elfogadták az ügyészség ajánlatát, amely a bűnösségük elismerésére vonatkozott. A per február 17-én indult és a következő hónapokban megannyi tanú előállt, hogy elmondja tapasztalataikat, ami mind hozzájárul az ügy bonyolult politikai hátterének feltárásához.
Az ítéletekre májusban került sor, ahol a bíróság az elítélteknek próbaidőre felfüggesztett büntetéseket mért ki, míg a korábbi bírósági végrehajtókat ötévnyi eltiltás sújtotta. A hatalmi viszonyok és kapcsolatok bonyolult rendszere továbbra is figyelmet érdemel, hiszen a döntések mögött álló motivációk és praktikák a közpénzek és a közigazgatás átláthatóságát alapjaiban veszélyeztethetik.
