Magyarország győztesen jöhet ki a világrendszerváltásból, miközben Európa fityiszt mutat Amerikának
Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok külpolitikája gyökeresen átalakult, ami jelentős hatással van a globális erőviszonyokra. Az Egyesült Államok és Európa közötti együttműködés folyamatosan csökken, míg a nemzetközi konfliktusok kezelésében a nyers erő kezd dominálni. Fekete Rajmund történész a Talent’s Talk konferencián kiemelte, hogy napjainkban a nemzetközi konfliktusok során már nem a nemzetközi jogra vagy szövetségi normákra támaszkodnak a döntéshozók, hanem a kézzelfogható erőre és ultimátumokra alapozzák lépéseiket.
Fekete Rajmund a történelem perspektívájából vizsgálta a nemzetközi feszültségeket, hangsúlyozva, hogy az első világháború idején Európa új urai kialakulásának tétje volt, amely során az Egyesült Államok belépése döntő jelentőségűvé vált. A második világháborúban már két globális hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió határozta meg a kontinens sorsát, miközben az európai államok a harcok színterévé váltak.
A Közel-Kelet jelenlegi konfliktusait Fekete Rajmund a brit határok mesterségesen alakított rendszereiből vezeti le, amely az első világháború végeztével számos feszültségforrást teremtett. Az Egyesült Államok befolyása a térségben az 1990-es évektől kezdve a nyersanyagok és az energia dominálására irányul, amely újabb bizonyítéka annak, hogy a hatalmi viszonyok alakulása alapvetően a geopolitikai érdekek mentén formálódik.
Trump elnöksége alatt a nemzetközi politika új paradigmája alakult ki, amelyben a hagyományos diplomáciai eszközök helyett a nyers erő dominál. Fekete Rajmund szerint ez a változás nemcsak az Egyesült Államok külpolitikáját formálta át, hanem a globális diplomáciai és konfliktuskezelési normák kereteit is megrengette. A módszerrel történő konfliktuskezelés mára általánossá vált, mint ahogy például Nicolás Maduro letartóztatásakor is, ahol a háttérben a nyersanyagok és az energiapiac játszanak központi szerepet.
Az amerikaiak új erőközpontokra épülő nemzetközi környezetben elindított, gyorsabb és hatékonyabb mechanizmusok révén kezdődhet egy új világ rendelődés, amely a globális erőviszonyok újraszervezésére irányul. Fekete Rajmund azonban figyelmeztetett, hogy Európa helyzete egyre inkább marginalizálódik, ha nem tudja kidolgozni saját stratégiáját és vízióját.
„Ha Európa nem áll a sarkára, belecsúszhat a teljes jelentéktelenségbe, ami aggasztó perspektívát nyújt” – figyelmeztetett a szakértő. Az Egyesült Államok célja az orosz–ukrán konfliktus mielőbbi megoldása, míg Európa válaszaiként egyre inkább saját független törekvéseit érvényesíti, ami folyamatosan felfokozott feszültséget generál.
Ezek a megfontolások Magyarország számára új perspektívákat kínálnak. Fekete Rajmund megjegyezte, hogy hazánk a világrendszerváltásban győztesen jöhet ki, figyelembe véve a múlt tanulságait, és erős hídként funkcionálhat Kelet és Nyugat között. “A 20. század nem a legsikeresebb időszakunk volt, de a Kárpát-medencében való létezésünk és függetlenségünk megtartása erőt kell, hogy adjon az előttünk álló jövő építésére,” – zárta gondolatait a történész.
