A költségvetési biztosok kérdése: átlátható pénzügyi beavatkozás vagy központosított hatalomgyakorlás?
A kormány egyik új kezdeményezése komoly vitákat generált az önkormányzati vezetők körében. A július elsejétől foganatosítandó tervezet alapján a Magyar Államkincstár költségvetési biztosokat helyezhetne ki önkormányzatokhoz, amennyiben azok pénzügyi helyzete „romlónak” vagy „súlyosnak” ítéltetik meg. Azonban, hogy mit is jelent pontosan ez a meghatározás, teljes homály borítja, amelynek köszönhetően a törvény különösen tág teret enged az értelmezéseknek.
A költségvetés központosítása: platform a települések számára vagy pénzügyi korbács?
A tervezet tartalmazza továbbá a települések iparűzési adójának 65 milliárd forintos elvonását, amelyet egy alapba csoportosítanának át. Az alapból történő pénzkiosztás mechanizmusa azonban nem ígér egyszerűséget: a járások polgármestereinek kétharmados egyetértése szükséges hozzá, vagy ennek hiányában az önkormányzatok konzorciumának kell megállapodnia. Amennyiben még így sem születik megegyezés, az illetékes miniszter veheti kezébe az ügyet, gyakorlatilag teljes döntési szabadsággal rendelkezve az elosztásról.
A MÁK szerepe: segítség vagy hatalmi játék?
Az államkincstár szerepe tovább bővülne a megyei jogú városoktól és a kerületi önkormányzatoktól kezdve minden pénzügyi forrást magához vonva, amely a megelőző évi költségvetési kiadások 5 százalékát meghaladja. Ez a szabályozás átfogóan, 2027-re minden városi önkormányzatra, 2028-tól további helyhatóságokra kiterjedne. Bár ígéretet tettek egy 6,5 százalékos éves kamatra, a rendszer hosszú távú megbízhatósága kérdéses, különösen tekintve a kamatszint változatlan szinten tartásának hiányát.
Súlyos alkotmányossági aggályok
A Magyar Önkormányzatok Szövetsége szerint a javasolt törvény alkotmányba ütközhet, ugyanis sérti az önálló gazdálkodás elvét, amit az Alaptörvény világosan rögzít. Az aggodalmak közé tartozik, hogy az önkormányzatok által kezelt pénzek – például illetékek, melyeket csak beszednek és továbbutalnak – esetében az eljárás külön kérvényezéshez kötött visszautalást igényelne, ami hosszabb bonyolultságot és pénzügyi fennakadásokat eredményezhet.
Következmények egy teljhatalommal bíró pozíció árnyékában
A javaslat leginkább vitatott eleme a költségvetési biztosok kinevezése, akiket az államkincstár bármelyik önkormányzathoz kirendelhetne, ha pénzügyi problémákat észlel. A törvény ráadásul teljesen meghatározatlanul hagyja, mit jelent a „súlyos” vagy „romló” pénzügyi helyzet. E bizonytalan megközelítés lehetőséget nyújt a politikai célú befolyásgyakorlásra.
Az átláthatóság kockázatai
A költségvetési biztos hatásköre széles, mivel minden kiadásra ellenjegyzési joga lenne, de az is az ő döntésére van bízva, hogy megosztja-e nyilvánosan megállapításait. Az önkormányzati vezetők attól tartanak, hogy ezekkel a homályosan definiált szabályokkal visszaélhetnek, tovább fokozva az önkormányzatokra nehezedő nyomást és csorbítva gazdálkodási autonómiájukat.
Veszteségek és pénzügyi terhek buktatója
A helyhatóságok jelentős része anyagi gondokkal küzd az alacsony központi források és az egyre nagyobb adóelvonás miatt. A költségvetési biztosok intézkedései által szabott további korlátozások, valamint az önhibájukon kívüli fizetési késedelmek kockázata olyan rémképet festenek a jövőre nézve, amelyben az önkormányzatok túlélése komoly kihívást jelent.
Politikai indíttatású támadások árnya?
A szivárogtatott információk szerint az első célpont a Fővárosi Önkormányzat lehet, ahol talán módot nyerne a kormány centralizált eszközökkel történő beavatkozására. Ez azonban azt is jelenti, hogy bármelyik önkormányzat bármikor szembesülhet egy hasonló eljárással.
A közeljövőben megmutatkozik, hogy a központosított költségvetési intézkedések az állam stabilitását vagy az önkormányzati autonómia sírját ássák meg.
