A választás, ahol már a voksolás előtt mindenki tudta a győztes politikus kilétét
2026. március 15-én Észak-Koreában egy újabb parlamenti választás zajlott, amely során a résztvevők egy szemet gyönyörködtető 99,99%-os részvételi arányt mutattak fel. Azonban a választás eredményének hitelességét nem lehet teljes mértékben komolyan venni, mivel senki sem kételkedett a győztes, Kim Dzsongun nevében. Valójában az igazi hatalom itt nem a választott képviselőké, hanem Kim Dzsongun, aki a Koreai Munkáspárt főtitkára és az Államügyi Bizottság elnöke, emellett a fegyveres erők főparancsnoka is, így ő vezeti az országot.
A Legfelsőbb Népi Gyűlés választásának célja, hogy a látszólag demokratikus procedúra keretein belül legitimálja a már eleve biztosított politikai hatalmat. A választás előtti körülmények, a szoros állami kontroll és a médiamManipuláció révén a nép szabad választásának lehetősége szinte teljesen ki van zárva. Ezen autokratikus rendszerek működését két szakértő, Csoma Mózes Korea-kutató és Feledy Botond politikai elemző is elemezte.
Csoma Mózes rámutatott, hogy Észak-Korea az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül. 2017-ben még a nemzetközi közösség marginalizált szélén állt, ám azóta Oroszország támogatásáva és a konfliktusok következtében újraértelmeződött szerepe a nemzetközi színtéren. Az orosz-ukrán háború miatt Észak-Korea felértékelődött a Kreml számára, így a korábbi szankciók már nem jelentettek olyan komoly akadályt a külkereskedelemben.
Feledy Botond kijelentette, hogy a világ számos országában fennálló diktatúrák viszonylagossá tették a politikai helyzetek megítélését. Afganisztán, Mianmar, Belarusz és Kuba mellett a világ népességének 60%-át lefedő autonóm rendszerek száma folyamatosan növekszik. A legutóbbi demokráciaindex szerint 167 vizsgált ország közül 60 működik autoriter rezsimként, ahol a lakosság szabad választásának lehetősége gyakorlatilag nem létezik.
Különösen figyelemre méltó, hogy a március 15-i választáson az urnákhoz járulók 99,93%-a az előre megnevezett jelöltekre szavazott. Ez a látszólagos konszenzus azonban árnyékot vet a demokratikus intézmények valódi működésére, hiszen a hatalom gyakorlása és a hírverés szoros összefonódása megkérdőjelezi az átláthatóságot. Az erőszakra nem csupán fizikai módon keríthetnek sort, hanem a struktúrák manipulálásával is korlátozzák a lakosság választási szabadságát.
A demokráciaindex szerint 2024-ben a globális népesség csupán 6,6%-a, kicsivel több mint félmilliárd ember tapasztalhatja meg a teljes demokráciát, míg közel 40%-uk, azaz több mint hárommilliárd ember él olyan országokban, ahol a demokrácia hiányos. Az index élén Norvégia, Új-Zéland és Svédország áll, míg Észak-Korea és hasonló rendszerek azt a régi kérdést vetik fel, vajon miként néz ki a jövő, amikor a demokrácia védelme és terjesztése átkerül a világpolitikai diskurzus középpontjába.
