A volt vezető főügyész szerint szóban mondták meg, kit lehet kihallgatni és ki ellen lehet nyomozni
Szóbeli utasítások határozták meg a Legfőbb Ügyészségen, hogy kit lehet kihallgatni, ki ellen indítható nyomozás és mi legyen annak iránya – jelentette ki Fürcht Pál volt vezető főügyész az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfőn. Mint mondta, egy vezető felrendelte őt, majd közölte vele ezeket az elvárásokat, és ezért nyújtotta be lemondását júniusban.
Elmondása szerint egy kollégája májusban egy közérdeklődésre számot tartó ügyben olyan körülményeket észlelt, amelyek arra utaltak, hogy az ügyet kreálták. Az észrevételeket jelezték a legfőbb ügyésznek és a Legfőbb Ügyészség vezetésének, ám belső vizsgálat helyett felrendelték a Legfőbb Ügyészségre, ahol egy másik kollégája előtt „idiótának és Isten barmának” nevezték.
Lemondását június 8-án nyújtotta be, amelyben azt állította, hogy szóban olyan elvárásokat közöltek vele, amelyekkel az ügyésznek azonosulnia kellett. Állítása szerint az eljárást úgy alakították, hogy „ne legyen írásos nyoma, ne legyen hozzá visszavezető”. Elismerte, hogy a nyomásgyakorlást bizonyítani nem tudja, de éppen ezért kellett volna szerinte integritási vizsgálatot indítani, ami elmaradt.
A legfőbb ügyész először három nap gondolkodási időt kért tőle a lemondásával kapcsolatban, majd írásban is megígérte a tényállás teljes felderítését. Fürcht szerint azonban másnap a nyomozó ügyészség máris újabb, immár írásbeli utasítást kapott, amely meghatározta a nyomozási cselekményeket. Ezt ahhoz hasonlította, mintha a Kúria mondaná meg az alsó fokú bíróságnak az ítéletet.
Hangsúlyozta, hogy az ilyen utasítást nem tartja formálisan törvénytelennek, hiszen a felettes ügyész akár szóban is adhat utasítást. A problémát abban látja, amikor utasítás helyett olyan instrukció hangzik el, amely megmondja, ki mit gondoljon, és azzal való azonosulást kér – ez ellen szerinte nem lehet tiltakozni.
Visszautasította azt az értelmezést, hogy politikai nyomásgyakorlásról beszélt volna. Lemondólevelében csupán annyit állított, hogy a politikának volt egy elvárása, amelyet egy szervezet közvetített az ügyészség felé, az pedig eszerint járt el.
A Legfőbb Ügyészség korábban azt közölte, hogy Fürcht a lemondásában az ügyek politikai befolyásolásáról tényszerűen valótlanságokat állított, és saját, a tényektől független meggyőződését akarta érvényesíteni. Erre Fürcht azt válaszolta, ezt elfogadná, ha a jelzett körülményeket előtte kivizsgálták volna.
Beszámolója szerint segítségért fordult a főügyésztársaihoz, majd három hónappal később fegyelmi eljárás indult ellene. Állítása szerint az alapügyben tanúként akarták kihallgatni, mert bizonyos információk birtokában volt, ezt azonban nem engedélyezték a Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek, és ezután indult meg vele szemben a fegyelmi eljárás.
A Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetője arról is beszélt, hogy nyilatkozattétele engedélyhez kötött, ilyet viszont nem kapott a legfőbb ügyész helyettesétől. Megszólalását részben azzal indokolta, hogy a becsületéről és a lemondásáról van szó, és hogy saját szervezete hazugnak nevezte.
