Születésnapi túrából lett barlangi mentés a Mátyás-hegyi-barlangban
Kificamodott egy 30 éves nő válla vasárnap a budapesti Mátyás-hegyi-barlangban, ahová születésnapi ajándékként kapott túrára ment. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosai még a föld alatt helyretették az ízületet, a nőt aztán 28 önkéntes hozta fel hordágyon.
Október 18-án, vasárnap 11 óra 59 perckor riasztották a szolgálatot. Az ügyeletes, Kovács Márton elmondása szerint a nő overálos túrán vett részt, amelyet születésnapi ajándékba kapott. Az ilyen túrákon a résztvevők szakképzett barlangi túravezetővel járják be a barlangok ki nem épített, de nem is túl nehéz szakaszait, barlangásznak nem kell lenni hozzá.
A Mátyás-hegyi-barlang az ország leghosszabb barlangrendszerének, a 32 kilométeres Pál-völgyi-barlangrendszernek a része, fokozottan védett, csak a nemzeti park engedélyével és képzett túravezetővel lehet lemenni. Évente így is több ezren járnak oda. A mentőszolgálat szerint évente csak néhány baleset történik benne, a legutóbbi hasonló eset 2019 decemberében volt.
A csoport a Nagy kör nevű útvonalon haladt, és már nagyjából egy órája kúszott-mászott, amikor a BETE-átlépőhöz ért. Ez a szakasz a bejárattól mintegy 400 méterre, 35 méter mélyen van. Egy trükkös lemászásnál a nőnek széttárt karral, testsúlya nagy részét a vállára terhelve kellett megtartania magát. „Szegénynek valahogy rosszul sikerült ez a mozdulat, és lemászás közben kificamodott a válla” – mondta Kovács Márton. A vállízület a hónalja és a mellkasa között landolt.
A csoportot tapasztalt barlangi túravezető kísérte, aki megvizsgálta a nőt. A többiek a nélkülözhető pulóvereiket, sapkáikat, kesztyűiket a sérült alá tették, hogy ne közvetlenül a hideg kövön feküdjön. A túravezető ezután a felszínre ment, értesítette a mentőszolgálatot, majd a Pál-völgyi-barlang fogadóépületéből polifoam derékaljat és izolációs fóliát vitt vissza a sérülthez.
A barlanghoz elsőként érkező csapat általában három-öt fős, egy orvosból és azokból áll, akik segítenek levinni az orvosi felszerelést. A szolgálatnál az a legnagyobb menőség, hogy nemcsak ki tudják hozni a sérültet a legrosszabb helyekről, hanem orvost is tudnak vinni mellé – mondta Kovács. Vasárnap dr. Nagy Dénes Ákos sürgősségi szakorvos, a szolgálat orvosszakmai vezetője ért oda leghamarabb, a riasztástól számítva bő egy óra tíz perc múlva már a sérült mellett volt.
Az orvos megerősítette, hogy kificamodott a válla. A többiek közben sátrat építettek a sérült köré, és melegítőpárnákat tettek a hóna alá, a hátára és a mellkasára. A barlangban 11–13 fok van, ami nem tűnik hidegnek, de ha valaki átizzadt ruhában egy órát ücsörög, akkor már hideg. A hordozható ultrahangkészülékkel az orvos megállapította, hogy nincs törés vagy komoly szalagszakadás, így a másik sürgősségi orvossal úgy döntöttek, hogy a helyszínen teszik vissza az ízületet. Erős fájdalomcsillapítás mellett ez sikerült, az eredményt újabb ultrahangvizsgálat igazolta.
A mentők úgy döntöttek, hogy hordágyon viszik ki, mert a frissen helyretett vállat nem lett volna szerencsés mászással terhelni. Az orvosi ellátás nagyjából egy órán át tartott, ezalatt a többiek kiépítették a kötélpályákat. A bejáratig vezető bő 400 méteres út lapos járatokban, szűkületeken és függőleges aknákon át vezet, három helyen húzórendszert kellett építeni. A nőt speciális barlangi mentőhordágyban, másfél órás transzport után, 15 óra 45 perckor hozták fel a felszínre. Pár perccel később megérkezett az Országos Mentőszolgálat mentőautója, amely a Honvédkórházba vitte a sérültet.
A mentésben öt csapat dolgozik egyszerre. Az első az orvoscsoport, utána jön a telefonos csoport, amely vezetékes összeköttetést épít ki a sérült mellett dolgozó orvos és a bejáratnál álló akcióvezető között. A kiépítő csoport kötélpályákat szerel fel, a legnagyobb létszámú csapatok a hordágyat szállítók, általában tíz-húsz emberből állnak. Az ötödik csapat a felszínen dolgozik, ez látja el a logisztikát.
Kovács Márton gyerekként, a kilencvenes években kezdett barlangászni, majd túravezetői és kutatásvezetői végzettséget szerzett. Nagyjából húsz éve jelentkezett a Magyar Barlangi Mentőszolgálathoz. Korábban mintegy tíz évet az Országos Mentőszolgálatnál is dolgozott kivonuló mentődolgozóként, és mentőápolói képesítést szerzett.
A barlangi mentők nemcsak a föld alatt dolgoznak, hanem nehezen megközelíthető felszíni terepen is, például a Pilisben eltévedt túrázók keresésében. Öt-hat éve ők szedik le a fára szállt siklóernyősöket is.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálatot 1961-ben alapították, idén 65 éves. A szolgálatban országosan közel száz ember dolgozik, mind önkéntesként, a szervezet támogatásokból tartja fenn magát. 65 év alatt közel 600 esetben segítettek bajba jutott túrázóknak és barlangkutatóknak. „Valahol 500 és 600 között van azoknak az embereknek a száma, akiket rajtunk kívül egész biztos, hogy senki más nem mentett volna meg” – mondta Kovács Márton.
