A műkincsek körüli botrány új dimenziója
A Bajor Nemzeti Múzeum neve ismét reflektorfénybe került, méghozzá nem a legelőnyösebb módon. Ezúttal vádat emeltek az intézmény ellen azzal a gyanúval, hogy szándékosan eltitkolta nácik által ellopott műkincsek létezését, így akadályozva a visszaszolgáltatást az örökösök számára. A múzeum körüli botrány nem csupán a múlttal való elszámolás kérdését veti fel, hanem a kulturális felelősségvállalás és átláthatóság alapvető problémáit is.
Közel 200 ellopott műtárgy a viták fókuszában
A Bajor Nemzeti Múzeum birtokában lévő több mint 200, a második világháború alatt eltulajdonított műalkotásról beszélünk, amelyek egy része soha nem került nyilvánosság elé. Az örökösök és jogvédőik úgy vélik, hogy az intézmény tudatosan halogatta a visszaszolgáltatási eljárás megkezdését, és ezzel tovább nehezítette az igazság keresését az áldozatok családjának. Az eset nyomán ismét megkérdőjeleződik a múzeumok szerepe a történelmi igazságtalanságok kezelésében.
Alfred Flechtheim: egy elhallgatott örökség
Alfred Flechtheim zsidó műkereskedő esete különösen fontos szálat képez a történetben. Flechtheim, aki 1933-ban menekült el Németországból, nagy hatással volt olyan művészek karrierjére, mint Max Beckmann vagy Paul Klee. Halála után örökösei jelentős műalkotások visszaszolgáltatását követelik, köztük Beckmann híres „Kínai tűzijáték” című festményét. Az ügyvédek szerint a Bajor Nemzeti Múzeum egy belső listát vezetett több száz műgyanús alkotásról, azonban az érintetteket nem értesítette, és nyilvános adatbázisba sem tette elérhetővé az információkat.
A múzeum védekezése
A múzeum határozottan cáfolta a vádat, mondván, az általa használt belső adatbázis csupán folyamatban lévő kutatások eredményeit rögzíti. Hangsúlyozták, hogy a rendszer gyakran frissül, és a Süddeutsche Zeitung által nyilvánosságra hozott lista már elavult dokumentum. Ennek ellenére a múzeum magyarázatai nem csillapították a közvélemény és az érintettek felháborodását.
„A szégyentelen kihasználás öröksége”
Az örökösöket képviselő ügyvédek éles kritikát fogalmaztak meg. Szerintük nem csak hogy szándékosan visszatartották az információkat, de ezzel tovább súlyosbították a nácik által elkövetett igazságtalanságot. Mint fogalmaztak: „A múzeum semmilyen formában nem tett lépéseket a szabályok betartására. Itt több mint nyolcvan évvel később is az áldozatok tiszteletének elhagyásával kell szembesülnünk.”
Kulturális és politikai következmények
Claudia Roth kulturális államminiszter szerint a múzeumnak és a művészeti minisztériumnak sürgős és mélyreható vizsgálatot kell lefolytatnia. Kijelentette, hogy ha bebizonyosodik a szándékos eltitkolás, az botránynak számítana, hiszen az átláthatóság hiánya alapjaiban rengetné meg a történelmi igazságtétel folyamatát. Ez az eset nemcsak Németország művészeti világában, hanem a nemzetközi kultúra területén is újabb hullámokat verhet.
Új szabályozások küszöbén
2024 októberében Németország már foglalkozott a visszaszolgáltatási szabályok megreformálásával, de ez az eset még sürgetőbbé teszi a változtatásokat. A jelenlegi rendszerben egy tanácsadó bizottság véleményezi az ügyeket, a végső döntést pedig Claudia Roth bizottsága hozza meg. Ez azonban nem mindenki számára elfogadható megoldás, különösen akkor, ha az alapvető együttműködési szándék is hiányzik az intézmények részéről.
Tanulságok egy sötét történelmi árnyékban
A Bajor Nemzeti Múzeum körüli eset ismét rávilágít arra, hogy a múlt feldolgozása nem csak dokumentumok és gyűjtemények rendszerezését jelenti. Az elfojtott igazságok, az elhallgatott történetek és az átláthatóság hiánya olyan sebeket szakít fel, amelyek generációkra nyúlnak vissza. Az áldozatok leszármazottai számára a műalkotások visszaszolgáltatása nem csupán jogi kérdés, hanem az emlékek és az igazság iránti tisztelet tette is.
Forrás: index.hu/kultur/2025/03/01/muzem-bajor-nemzeti-muzeum-nemetorszag-orokosok-claudia-roth-mulopas/
