Nem az alacsony vízállás a Balaton legnagyobb problémája
A Balaton jövőjét nem önmagában az alacsony vízállás, hanem a tartósan negatív vízmérleg, a felmelegedés és az egyre növekvő emberi terhelés határozhatja meg. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója szerint a tó érzékeny ökoszisztémája komoly változások előtt áll. A klímaváltozás mellett a beépített partok, a kikötők és az élőhelyek átalakítása is egyre nagyobb nyomást helyez a Balatonra, ezért nem pusztán a vízszint megőrzése, hanem a tó teljes ökológiai rendszerének védelme jelenti a valódi kihívást.
A kutató „Meddig bírja a Balaton?” címmel tartott sajtótájékoztatót. Elmondta, a Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, de sekély volta miatt érzékenyen reagál a környezeti hatásokra. Vízszintjét az 5775 négyzetkilométeres, teljes egészében Magyarországon fekvő vízgyűjtőjére hulló csapadék határozza meg. A tó egyszerre ivóvízbázis, élőhely, turisztikai célpont és sporthelyszín, így a vízszintingadozás, az emelkedő sótartalom, a mérgező algavirágzás és az invazív fajok betelepülése komoly feladat elé állítja a kutatókat.
Vasas Gábor kiemelte: az éghajlatváltozás nyomai tetten érhetők, a 25 foknál melegebb napok és a hőhullámok száma folyamatosan emelkedik. Az idei első hőkupola után a víz 3-4 méteres mélységig napokig 30 fokos volt. A sósodás miatt a víz töményedik, a párolgás pedig erősebb az elfolyásnál, így az édesvízi tó a félsós felé tolódott. A vízállás valóban nagyon alacsony, de a presszióban megjelenő állítás, hogy soha nem volt ilyen alacsony, nem állja meg a helyét: 2003-ban is volt alacsonyabb szint, és egy 1914-es képen is hasonlóan kevés víz látható. A vízmérleg viszont 2000 óta tizedik alkalommal lett negatív, ami azt jelenti, hogy több víz távozik, mint amennyi érkezik – ez a legnagyobb kihívás.
Az alacsony vízszint kevésbé kedvez az algavirágzásnak. Tavasszal jó minőségű víz volt a Balatonban, a hőkupola hatására viszont erőteljes algásodás indult, homokpadok alakultak ki, a növényzet pedig visszahódítja a kibukkanó területeket. A társadalom ezt katasztrófaként éli meg, a természet szempontjából viszont nem feltétlenül rossz: megindul a nádasok terjeszkedése, amely hasznos lehet. Ezek az egységek azonban könnyen elpusztíthatók, ahol az ember megbontja őket. A vízszint folyamatos magasan tartása nem biztos, hogy kedvez az üledékből felszabaduló tápanyagoknak.
Az algák toxintermelése Magyarországon nem olyan erőteljes, mint más országokban, de a geosminhoz hasonló toxinokat így sem úszhatjuk meg. Az árvaszúnyogok rajzása szintén problémás lehet, és úgy tűnik, hosszú távon velünk maradhat. Lárváik jelenleg ellepik a Balatont; az emberek számára kellemetlen, a tó számára viszont pozitív, mert rengeteg tápanyagtól szabadítja meg a vizet. Káros a szennyvíz tóba engedése és az e.coli baktérium is. A Déli-parti vasút megépítése, amely leválasztotta a berekterületeket, szintén nagy csapás volt az élővilágra, a zárt kikötők építése pedig a törpeharcsák elszaporodásának kedvezett.
Sok helyen indulhatna meg természetes élőhelyek visszanépesítése, de az ember folyamatosan elveszi ezt, például a Pogányvölgyi-vízi építkezéssel. Vasas szerint nem arról van szó, hogy „csak ember ne legyen”, hanem körültekintően kellene eljárni, a kritikus helyszíneken legalább nem beépítve a partot. Vannak még szabad területek, ahol strand és nádas is burjánzana, de sok helyen jogviták és patthelyzetek alakulnak ki. A Balaton közel 70 százaléka már beépült, így nagyon messze van eredeti állapotától. Vasas a part menti sávban nem engedne társasházakat és hoteleket, elbontásról viszont szinte soha nem hallani. A jogászok szerint a szabályok megvannak a természetvédelmi kérdések érvényre juttatásához, de ha egy miniszter csak azt látja, hogy az előkészületek megtörténtek és a jogszabályokat betartották, engedélyezi az építkezést. Ezen kellene változtatni: a jogszabályok betartása nem mindig egyenlő a természet védelmével.
Vasas szerint helyes az ország vízgazdálkodásának és vízvisszatartásának megváltoztatása, de a Balatonnál vagy a Velencei-tónál ez nem működik, mert itt biztosítani kell a vízbefolyást. A vízpótlást egyértelműen a vízgyűjtő területről kellene megoldani – ha nem a sajátjáról, akkor egy másikról –, de ezt óvatosan kell megközelíteni, mert el lehet rontani.
