Kiderült, miért kerülte el szinte minden eső Magyarországot
A HungaroMet elemzése szerint a 2026-os rendkívüli aszály egy évek óta tartó globális légköri cirkuláció-változással függhet össze, amely akár tartóssá is válhat. A megváltozott légköri folyamatok miatt kevesebb nedvesség érkezett a Kárpát-medencébe, miközben a száraz talaj és az erős napsugárzás tovább fokozta a felmelegedést, kialakítva a „hőkupolát”.
A szakértők szerint a jövő attól is függ, visszatér-e a délebbre húzódó ciklonpálya és a nedvesebb időjárás, vagy tartósan szárazabb nyarak következnek. A 2026-os szárazság meghatározóan globális méretű cirkuláció-változáshoz köthető, amely tart már néhány éve, és még kérdéses, hogy a jelenség tartóssá válik-e.
A cirkulációváltozást és annak hatásait bemutató tanulmányt jegyző két meteorológus – Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium vezetője és Breuer Hajnalka – szerint ha folytatódik a légkör felmelegedése, akkor a jelenlegi cirkulációs állapot állandósulhat, az idén nyáron megismert hatásaival együtt.
Jelezték: amennyiben a déli-északai hőcsere csökkenésével meg tud erősödni a poláris hideg, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik, akkor van esélye a nedvesebb nyarak megjelenésének.
Így alakul ki a hőkupola
Az idei nyári aszály kialakulásáról kifejtik: a nyugati szelek övének északabbra húzódásával és a sivatagi anticiklonok erősödésével kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe. A nedvességhiány hozzájárult a ciklonok aktivitásának csökkenéséhez, amely következtében tovább csökkent a trópusok felől jövő nedvesség transzport.
A kisebb nedvességáram és az alapból melegebb, a vízgőzt telítetlen formában megtartani képes levegőben kevés volt a felhő, így főleg a nyár első felében még erősebb és hosszabb lett a napsugárzás. A napsugárzás hatására tovább melegedő levegő még több nedvességet volt képes telítetlen formában magában tartani, kiszárítva a talajt és létrehozva a hőkupolának nevezett állapotot – mutatnak rá a szakemberek.
Több együttható okozta a rendkívül aszályos nyarat
Európában a nyár első felében a Szaharából érkező anticiklonnal járó első hőhullám, a magas napállás és az egyébként is száraz talajfelszín azt eredményezte, hogy szinte teljesen elmaradt a Medárd-időszaki konvektív csapadék – magyarázták a szakértők, kiemelve: mindez megágyazott a további forróságnak és a rendkívül aszályos nyárnak.
Az elemzés szerint a Kárpát-medencében a nyugati szélrendszer tengelyének északabbra helyeződése és a déli-délnyugati anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt jellemzően monoton északnyugati volt az alapáramlás. Az északnyugati szél erősítette a medencehatást, az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak.
A légkörben lévő egyébként is kevesebb nedvesség a hegyek keltette feláramlási területeken hullott ki, ezért látszott úgy, hogy Magyarországot a határok mentén körbevette a csapadék, de az országban szinte alig esett – áll a tanulmányban.
