Kitálalt a történelem legnagyobb gyilkossági perének magyar származású főügyésze: Ez nem a pokol volt, annál is rosszabb
Az Einsatzgruppen-per 1947. szeptember 29-én kezdődött, és nyolc hónappal később, 1948 áprilisában ért véget. A tárgyalást vezető amerikai főügyész a frissen diplomázott Ben Ferencz volt, aki 1920 márciusában született Erdélyben, Nagysomkúton. Néhány hónappal később a trianoni szerződés nyomán Nagysomkút román fennhatóság alá került.
Ferencz alig tíz hónapos volt, amikor szülei kivándoroltak az Egyesült Államokba, mert elegük lett abból, ahogyan a román hatóságok zaklatták az erdélyi magyar zsidókat. New Yorkban nőtt fel, majd jogot tanult. Ösztöndíjat kapott a Harvard Egyetem jogi karára, ahol 1943-ban szerzett diplomát, szakterülete a háborús bűnök voltak. Szolgált az amerikai hadseregben, és őrmesterként jelen volt a normandiai partraszállásnál is.
A háború végén áthelyezték ahhoz a jogi részleghez, amelynek el kellett kezdeni kivizsgálni a nácik által elkövetett háborús bűnöket. Felettesei utasítására végiglátogatta az amerikaiak által felszabadított koncentrációs táborokat. A buchenwaldi táborban halomba dobált holttestek és rongyokba öltözött, élő csontvázakká soványodott túlélők fogadták. A szörnyűségekről évtizedekig csak nagyon ritkán beszélt. Egyszer azt mondta: „Valahol azt írtam, hogy bepillantottam a pokolba – de úgy gondolom, a pokol mennyország lett volna ahhoz képest, amit akkor láttam.”
A háború után a Pentagon felkérte, hogy maradjon a nürnbergi háborús bűnök kivizsgálására létrehozott jogi csapatban. Feladata az volt, hogy Berlinben a náci archívumokat átfésülve bizonyítékokat találjon. Az ötvenfős kutatócsapata véletlenül rábukkant az Einsatzgruppen – a mobil kivégzőosztagok – napi, szigorúan bizalmas jelentéseire. A dokumentumok több mint egymillió ártatlan ember szisztematikus meggyilkolásáról tanúskodtak.
Ferencz Nürnbergbe repült Telford Taylor tábornokhoz, a per amerikai főügyészéhez, és ragaszkodott hozzá, hogy nyissanak egy utópert. Taylor kezdetben elutasította, mert a tárgyalások már folytak, a jogászok le voltak terhelve, a Pentagon pedig nem hagyott jóvá újabb pert. Ferencz azonban hajthatatlan maradt, és azt mondta, a kezében van egy olyan léptékű tömeggyilkosság bizonyítéka, amilyen soha nem volt az emberiség történetében. A tábornok végül ráállt az ügyre, de csak azzal a feltétellel, ha Ferencz a meglévő munkája mellett egymaga vállalja a vádat. Így lett a 27 éves fiatalember a történelem legnagyobb gyilkossági perének főügyésze.
Mivel a több ezer elkövető mindegyikét lehetetlen volt bíróság elé állítani, Ferencz szigorú szempontrendszer alapján választotta ki a vádlottakat: csak már elfogott elkövetők jöhettek szóba, számított a magas rang és a végzettség, a végrehajtó sorkatonák helyett a parancsnokokra fókuszált, előnyben részesítette a doktori címmel rendelkezőket és a tábornokokat. Végül pontosan 22 embert ültetett a vádlottak padjára. „Miért éppen huszonkettőt a háromezerből? Mert mindössze huszonkét ülőhely volt a vádlottak padján” – ismerte el.
A bizonyítási eljárásban a vádlottak saját, szigorúan titkos jelentéseit használták fel, amelyekben büszkén számoltak be feletteseiknek arról, hány embert végeztek ki. A védelem azon érvelését, hogy csupán parancsot teljesítettek, Ferencz képtelenségnek nevezte, mert a bizonyítékok alapján a parancsnokok olyan túláradó lelkesedéssel gyilkoltak, hogy még dicsekedtek is az áldozatok számával. A vádlottak közül egyik sem mutatott megbánást.
A bíróság húsz nácit talált bűnösnek háborús és emberiség elleni bűncselekményekben, kettőt pedig bűnszervezetben való részvételért ítélt el. Ferencz nyitóbeszéde a nemzetközi jog legkiemelkedőbb megszólalásai közé tartozik: „Itt több mint egymillió ártatlan és védtelen férfi, nő és gyermek meggyilkolását tárjuk fel. Nem a bosszú a célunk, és nem is csupán az igazságos megtorlást keressük.”
Ben Ferencz élete hátralévő részét a nemzetközi jog fejlesztésének szentelte, és kulcsszerepet játszott abban, hogy 1998-ban megalakult a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság. Amikor élete alkonyán arról kérdezték, mit tanult az emberi gonoszságról, azt válaszolta: „Megtanultam, hogy a háború tömeggyilkosokat csinál az egyébként rendes emberekből. Ez minden háborúra és minden nemzetiségre igaz.” Hozzátette: „Soha ne adjuk fel! A jog, a törvény mindig jobb, mint a háború.” Ben Ferencz 2023-ban halt meg, 103 éves korában.
