A Sarkvidéken robbanhat ki a következő konfliktus, Vlagyimir Putyin Norvégiában tesztelheti a NATO-t
Majdnem egy évszázadon át a jegesmedvék jelentették a legnagyobb veszélyt a Spitzbergák (Svalbard) lakóira és az oda látogató kutatókra. Mára a legkomolyabb fenyegetés egyre inkább Moszkva felől érkezik. A nyugati szövetségesek és a katonai elemzők körében hétről hétre nő a félelem, hogy a Kreml a stratégiai fekvésű szigetcsoportot használhatja fel arra, hogy katonailag és politikailag próbára tegye a NATO-t.
Az európai hírszerző szolgálatok azzal gyanúsítják Oroszországot, hogy a Svalbard körüli stratégiai vizek alatt futó kritikus tenger alatti adat- és kommunikációs kábeleket vizsgálja, miközben hibrid, katonai jellegű provokációkat szervez. Oslo versenyt fut az idővel, hogy növelje tengerészeti és felderítési kapacitásait, a helyi hatóságok pedig egy teljes evakuálási tervet is kidolgoztak.
Egyértelműen nő a feszültség az Arktiszon és az egész északi régióban. Tudjuk, hogy Oroszország számos kreatív és agresszív módszert használ fel arra, hogy provokáljon, vagy megtalálja a módját a hibrid fenyegetések alkalmazásának – nyilatkozta Tore Sandvík norvég védelmi miniszter.
Bár a szigetcsoport Norvégia szuverenitása alá tartozik, a főszigeten van egy önálló, orosz lakosú település is: Barentsburg. Az 1920-as Svalbard-szerződésben az aláíró államok elismerték Oslo szuverenitását, cserébe egyenlő jogot kaptak a helyi gazdasági erőforrások kiaknázására. A szerződés kimondta azt is, hogy Svalbard nem használható fel katonai célokra.
A hidegháború csúcsán mintegy 2400 szovjet állampolgár élt a szigeten, ami a teljes lakosság 70 százalékát tette ki. Ez a törékeny egyensúly Oroszország ukrajnai inváziója óta végérvényesen felborult. Tavalyi adatok szerint Barentsburgban mintegy 350 ember él, működik egy orosz konzulátus és orosz mobiltelefon-hálózat.
A helyi orosz tisztviselők az elmúlt időszakban már nyíltan provokálták a norvég hatóságokat: haditengerészethez köthető ifjúsági szervezeteket utaztattak a szigetre, rakétagyakorlatokat terveztek a szigetcsoport közelébe, és katonai parádékkal „színesített” felvonulásokat tartottak. 2024-ben közvetlen tengeri járatokat indítottak Oroszországból Barentsburgba, kikerülve a norvég szárazföldi ellenőrzést.
Kari Aga Myklebost, a Norvég Sarkvidéki Egyetem professzora szerint ezeket szürke zónás provokációknak nevezik, amelyek rendkívül költséghatékony módjai az orosz jelenlét demonstrálásának és Norvégia joghatósága megkérdőjelezésének. Idén tavasszal norvég, brit és amerikai erők olyan orosz kutató- és katonai hajókat értek tetten Svalbard partjainál, amelyek egy titkos, tenger alatti adatkábel-vágó fegyvert teszteltek.
Svalbard geopolitikai értéke a földrajzi fekvésében rejlik. Mindössze 1000 kilométerre délkeletre van az orosz Kola-félsziget, ahol az Északi Flotta állomásozik, és ahol az orosz tengeri nukleáris elrettentő erő csaknem kétharmada található. Egy NATO–Oroszország konfliktus esetén az orosz atom-tengeralattjáróknak a Svalbard körüli mély tengeri árokrendszereken kell áthaladniuk az Észak-Atlanti-óceán felé.
A norvég katonai vezetés drasztikus fejlesztési programot indított: három új műholdat bocsátanak fel a vizek megfigyelésére, öt Type-26 tengeralattjáró-elhárító fregattot vásárolnak Nagy-Britanniától, hat Type 212CD tengeralattjárót szereznek be Németországtól, és rendszeresítették a közös északi tengeri hadgyakorlatokat.
Longyearbyenben, a sziget norvég közigazgatási központjában – amely 60 kilométerre van Barentsburgtól – egy repülőtér, két tenger alatti kábel, egy dízelolajjal működő erőmű és egy víztározó található. 2029-ig új víztározókat építenek, és kidolgoztak egy vészhelyzeti tervet a 2400 fős lakosság gyors evakuálására.
Katonai szakértők szerint a legnagyobb veszélyt nem hagyományos invázió jelenti. Stale Ulriksen, a Norvég Haditengerészeti Akadémia oktatója szerint katonailag nem lenne nagy kihívás elfoglalni a szigetcsoportot, ám az azonnal aktiválná a NATO 5. cikkelyét. Egy valószínűbb forgatókönyv a hibrid válsághelyzet, amikor Moszkva mesterségesen idéz elő olyan balesetet Barentsburgban, amely orosz beavatkozást igényel.
A Barentsburgban élő oroszok védelmére hivatkozva Moszkva „válságkezelő” és „humanitárius” egységeket szállíthat a szigetre. Ez a szürke zónás jelenlét nem sorolható egyértelműen a fegyveres támadás kategóriájába, így vita bontakozhat ki az 5. cikkely alkalmazhatóságáról. Myklebost szerint a legrosszabb forgatókönyv, ha Moszkva észreveszi a lehetőséget a NATO összetartásának próbára tételére.
Bár a diplomáciai csatornákat Oslo próbálja nyitva tartani – a svalbardi kormányzó-helyettes évente négyszer találkozik az orosz konzullal –, a Spitzbergákon élők körében általános a szorongás, mert tudják, hogy a Sarkvidék ma már a nagyhatalmi szembenállás legveszélyesebb frontvonala lett.
