Akár korábban is nyugdíjba mehetnének a férfiak, radikális javaslatot tett a nyugdíjguru
Az OECD friss országjelentése szerint a magyar költségvetésnek 2025 és 2070 között akár 4,5 százalékkal többet kell majd nyugdíjakra fordítania. Bár az előrejelzés első ránézésre riasztó, a nyugdíjszakértő szerint pánikra semmi ok. A szakértő egy műsorban azt mondta: a látszattal ellentétben Magyarország nem költ sokat az idősekre, sőt, Európa egyik legalacsonyabb nyugdíjkasszájával gazdálkodik.
Sereghajtók a nyugdíjköltésben
Sokan úgy vélik, hogy az állam elképesztő összegeket fordít a nyugdíjakra, ám a számok európai összehasonlításban teljesen más képet mutatnak. A nyugdíjszakértő rámutatott: az Európai Unió 27 tagállama közül Magyarország a 25. helyen áll a nyugdíjköltések GDP-arányos rangsorában a maga 7,5 százalékával, szemben az EU 11 százalékos átlagával. Az OECD által jelzett 4–4,5 százalékos növekedés 50 éves távlatban csupán azt jelentené, hogy a magyar kiadási szint végre felzárkózna az uniós átlaghoz.
A 2037-es fordulópont
A nyugdíjrendszereket fenyegető legnagyobb kockázatot a demográfia jelenti. Jelenleg mintegy 2 millió 16 ezer öregségi nyugdíjas él az országban, ám ez a létszám a 2030-as évek végétől hirtelen megugrik. 2037-től eléri a nyugdíjkorhatárt az 1973 és 1977 között született, rendkívül népes Ratkó-unokák generációja. Az ő tömeges nyugdíjba vonulásuk mintegy 25 százalékkal növeli majd meg a nyugdíjasok számát, amely így eléri a 2,47 milliót. A helyzetet nehezíti, hogy a hazai rendszer rendkívül „fejnehéz”: a magyar nyugdíjasok bevételeinek több mint 85 százaléka kizárólag az állami társadalombiztosításból származik, hiányoznak a több lábon álló, megtakarítási alapú pillérek.
Nyugdíjkorhatár: enyhíteni a férfiaknál
A nyugdíjszakértő szerint a jelenlegi 65 éves korhatár túlságosan magasra került a magyar egészségügyi mutatókhoz és a várható élettartamhoz képest – különösen a férfiak esetében, akiknek a várható élettartama 65 évesen 4,5 évvel elmarad az uniós átlagtól. Ezért arra tett javaslatot, hogy a férfiak számára – átmenetileg, körülbelül tíz évre – szállítsák le a korhatárt 64 vagy akár 63 évre. A nőket ez a lépés kevésbé érintené, hiszen a Nők 40 kedvezményes lehetőséggel ők amúgy is korábban vonulhatnak vissza. Célravezető lenne a korhatárt a 65 éves korban várható további élettartamhoz kötni – ahogyan azt már 17 uniós tagállamban teszik.
A relatív elszegényedés csapdája
A jelenlegi szabályozás alapján a nyugdíjakat kizárólag az infláció mértékével emelik. Ez a módszer papíron megőrzi a nyugdíjak reálértékét, a gyakorlatban viszont a nyugdíjasok folyamatos relatív elszegényedéséhez vezet, mivel a bérek az elmúlt évtizedben jelentősen túlszárnyalták a pénzromlás ütemét. A bérnövekedés esetében az átlagkeresetek nominális értéke a becslések szerint akár 9 százalék felett is nőhet éves szinten. A nyugdíjak emelkedése viszont csak az inflációt követi, ami 2027 januárjában csupán 2,6-3,1 százalék között lesz. A szakértő szerint a megoldást a környező országok mintája jelenthetné, ahol az inflációkövetés mellett az előző évi reálbér-növekedés egy részét is beépítik a rendszeres éves emelésbe.
13. és 14. havi nyugdíj és a SZÉP-kártyák
A 13. havi nyugdíj mára beépült a rendszerbe és a várakozásokba, ám mivel ez a juttatás is osztozik a rendes nyugdíj sorsában, ezért a vásárlóérték-vesztést nem képes megállítani. A kormányzat által felvetett 14. havi nyugdíj fokozatos, többéves bevezetése, valamint a kisnyugdíjasok támogatása fontos szociális lépés, de a szerkezeti problémákat nem oldja meg. A nyugdíjszakértő kritikusan szemléli a tervezett nyugdíjas SZÉP-kártya ötletét is: egyösszegű és visszavonható, nem épül be a nyugdíjalapba, nem képezi a későbbi emelések alapját. Gyakorlati nehézséget jelent, hogy a kistelepüléseken élő, idős vagy mozgásukban korlátozott emberek nehezen tudják elkölteni a kártyára utalt összeget. A kártyás megoldások helyett a SZÉP-kártyára szánt keretet közvetlenül a nyugdíjakba kellene beépíteni.
Nyugdíjplafon és a jövő kihívásai
A kirívóan magas, többmilliós nyugdíjak korlátozására nemzetközi példák sora létezik, ám a hazai, tisztán társadalombiztosítási alapú rendszernél ez komoly jogi és igazságossági aggályokat vetne fel. Mivel Magyarországon nincs járulékplafon, a sokat keresők teljes jövedelmük után fizetik a járulékot. Ha a megállapított nyugdíjukat utólag felső korláttal vágnák el, az megsértené a befizetések és a juttatások arányosságának elvét, és a közteherviselés elkerülésére ösztönözne. Összességében a magyar nyugdíjrendszer a következő néhány évben még stabilan működik, ám 2028–2029-re elkerülhetetlenné válik egy átfogó reform előkészítése. A demográfiai átalakulás, a robotizáció és a mesterséges intelligencia terjedése miatt az élőmunka-alapú járulékfizetés rendszere hosszú távon nem fog működni, így a jövő fenntartható nyugdíjátalakításához széles körű szakmai és társadalmi egyeztetésre lesz szükség.
