Bay Zoltán kontra HUN-REN: az akkumulátoripar új háborúja már nem a gyárakról szól
Az elektromos autók és az energiatárolás terjedésével az akkumulátor stratégiai technológiává vált. A verseny már nemcsak arról szól, ki tud jobb akkumulátort gyártani, hanem arról is, ki képes azt kevesebb energiával, vízzel és kritikus nyersanyaggal előállítani, majd életciklusa végén minél nagyobb részben visszaforgatni.
A Bay Zoltán Kutatóközpont Kutatók Éjszakáján rendezett kerekasztal-beszélgetésén szó esett arról is, miért áll harcban a kutatóközpont a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózattal.
Lak György Bálint, az Edortech K+F igazgatója szerint a hagyományos grafitanód közelít technológiai határaihoz. Az Edortech ezért ónalapú ONLi-technológiát fejleszt, amely vékonyabb anódot és nagyobb térfogati energiasűrűséget tehet lehetővé, lítiumion- és nátriumion-cellákban egyaránt. „Most az ipari gyárthatóságot és a hosszú távú stabilitást kell bizonyítani” – mondta.
Vida Ádám, a Bay Zoltán Kutatóközpont K+F igazgatója és az Edortech ügyvezetője szerint hónapok óta bizonytalan az intézmény jövője, ami forrásokat, szakembereket és fejlesztési lehetőségeket veszélyeztet. Álláspontja szerint a HUN-REN körüli bizonytalanság és a vezetők határozatlansága azt is veszélyezteti, hogy a Bay spin-off cége, az Edortech tovább tudjon terjeszkedni a globális technológiai piacon.
„Az Edortech vállalattal és az ONLi anódtechnológiával olyan találmányt tettünk le, ami felhelyezte Magyarországot a világ innovációs élvonalába. Paradox helyzet, hogy a kormányzat nagyon sok pénzzel próbálja hazahozni a kutatókat, miközben a kutatásokért felelős szervezet, a HUN-REN a megszűnése közepette rövidtávú fennmaradásért átgondolatlan pénzügyi döntéseket hoz” – fogalmazott Vida Ádám.
Hegyi Ádám, a XenoRemed Kft. ügyvezetője a jó ötlet és a működő gyár közötti utat három szakaszra bontotta: alapkutatásra, alkalmazott kutatásra és ipari validációra. Az alkalmazott kutatásnál kaphatnak kiemelt szerepet az olyan intézmények, mint a Bay Zoltán Kutatóközpont, az ipari validációhoz azonban már gyártópartnerre is szükség van.
A technológiai verseny másik nagy kérdése az erőforrásigény. Hegyi Ádám szerint különösen fontos az energia- és vízfelhasználás csökkentése, utóbbiban szerepe lehet a szennyvíz megtisztításának és visszaforgatásának, amire a XenoRemed bioreaktor-technológiája kínál megoldást.
Lak György Bálint szerint az ONLi esetében nincs szükség hagyományos slurry-keverésre, kötőanyagra, illékony oldószerre, energiaigényes szárításra és kalanderezésre, így az eljárás energiaigénye lényegesen alacsonyabb, vízfelhasználása pedig minimális.
Rozinka Zsolt Illés, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium közigazgatási államtitkára szerint az állam feladata nem merülhet ki abban, hogy a beruházások teljesítsék a jogszabályban előírt kibocsátási határértékeket. Olyan szabályozási és ellenőrzési környezetre van szükség, amely azt is biztosítja, hogy az alkalmazott technológiák a környezetükben élők életminőségét se rontsák.
Az államtitkár a magyar gazdaság kitörési pontját elsősorban nem abban látja, hogy Magyarország saját akkumulátortechnológiával próbáljon versenyezni a világ vezető gyártóival, hanem az iparághoz kapcsolódó technológiák fejlesztésében. Példaként a nagy vízigényű iparágakat hozta fel, ahol egyes technológiai megoldásokkal 30–40 százalékos vízmegtakarítást is sikerült elérni. Az akkumulátorgyártásban különösen a hűtési rendszereknél lehet keresnivalójuk a magyar mérnököknek.
