Akinek nem fáj semmije, annak nem érdemes ezt elolvasni
A fájdalomról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint valamiféle hibajelzésről: ha valami fáj, akkor valahol a testben bizonyára sérülés, gyulladás vagy más jól azonosítható testi elváltozás áll a háttérben. Dr. Rachel Zoffness Mondd el, hol fáj című könyve éppen ezt az egyszerű képletet kérdőjelezi meg.
A szerző fájdalompszichológusként arra hívja fel a figyelmet, hogy a fájdalom valódi testi élmény, amelyet ugyanakkor az idegrendszer, a gondolataink, az érzelmeink, a környezetünk és korábbi tapasztalataink egyaránt alakítanak. A könyv egyik legfontosabb állítása, hogy a fájdalmat nem érdemes testi és lelki eredetű fájdalomra felosztani. Helyette egy integrált szemléletet kínál: a fájdalom biológiai, pszichológiai és szociális tényezők összjátékának eredménye.
Máshol van a fájdalom gyökere
Ez a megközelítés különösen fontos azok számára, akik hosszú ideje élnek krónikus fájdalommal, és esetleg már megtapasztalták, milyen könnyű félreérteni vagy akár megkérdőjelezni a panaszaikat. A könyv egyik erőssége éppen az, ahogyan ezt a meglehetősen összetett tudományos gondolatot közérthetővé teszi. Zoffness nem egyszerűen azt mondja, hogy a fájdalom a fejünkben van, hanem azt mutatja meg, hogy az agy és az idegrendszer aktív szerepet játszik a fájdalom létrehozásában és fenntartásában.
A fájdalom tehát akkor is valóságos lehet, ha a képalkotó vizsgálatok nem mutatnak olyan eltérést, amely önmagában magyarázná annak erősségét. Ez a gondolat különösen felszabadító lehet azok számára, akik hosszú kivizsgálási folyamat után sem kaptak kielégítő magyarázatot tüneteikre. A szerző szemléletében ugyanis a nincs látható sérülés nem egyenlő azzal, hogy nincs semmi baj.
Zoffness a fájdalom úgynevezett biopszichoszociális modelljét állítja a könyv középpontjába. A biológiai tényezők mellett szerepet kaphat például a stressz, az alvás minősége, a félelem, a figyelem, a korábbi tapasztalatok, a társas környezet és az, ahogyan az ember saját tüneteiről gondolkodik. A szerző ugyanakkor nem hibáztatja a beteget a fájdalmáért. A gondolat, hogy a pszichés és szociális tényezők befolyásolhatják a fájdalmat, nem azt jelenti, hogy a beteg magának okozza azt.
Új nyelvet kínál
A könyv a kezelésről is tágabb képet ad. A megoldást nem feltétlenül egyetlen gyógyszerben, beavatkozásban vagy terápiás módszerben látja, hanem több tényező együttes kezelésében. A mozgás, az alvás rendezése, a pszichológiai támogatás, a fájdalomról szerzett ismeretek és az egészségügyi ellátás megfelelő formái egyaránt részei lehetnek annak a folyamatnak, amelyben a beteg visszanyeri az irányítást saját élete fölött.
Talán ez a könyv legfontosabb üzenete: a fájdalom megértése önmagában is a kezelés része lehet. Ha valaki megérti, mi történik a szervezetében, kevésbé kiszolgáltatottan szemlélheti a tüneteit. A fájdalomtól való félelem, a mozgás kerülése vagy az állandó tünetfigyelés ugyanis bizonyos esetekben maga is hozzájárulhat a fájdalom fennmaradásához. Zoffness ezért nem pusztán ismereteket akar átadni, hanem új nyelvet kínál a fájdalomról való gondolkodáshoz.
A laikus olvasó számára a könyvben szereplő ismétlődő magyarázatok és a sokféle fogalom időnként túl részletesnek tűnhet, különösen akkor, ha valaki konkrét és gyorsan alkalmazható megoldást keres. A biopszichoszociális szemlélet hangsúlyozása pedig bizonyos olvasókban azt az érzést keltheti, hogy a testi betegségek jelentőségét a szerző túlságosan háttérbe szorítja. Ez azonban inkább a könyv szemléletének következetes alkalmazásából adódó feszültség, mintsem egyszerű hiányosság.
A felépülés lehetősége
A Mondd el, hol fáj így elsősorban nem önsegítő kézikönyv a szó hagyományos értelmében. Sokkal inkább szemléletformáló mű, amely arra ösztönöz, hogy másképpen gondolkodjunk a fájdalomról. Nem azt ígéri, hogy minden fájdalom egyszerűen megszüntethető, hanem azt, hogy a fájdalom működésének jobb megértése új lehetőségeket nyithat a kezelésben és az életminőség javításában.
Zoffness könyvének valódi értéke abban rejlik, hogy a fájdalmat nem pusztán ellenségként kezeli. Megpróbálja megmutatni annak összetett természetét, és közben visszaadni a betegnek azt az érzést, hogy a saját teste nem feltétlenül érthetetlen vagy kiszámíthatatlan. A könyv azoknak lehet különösen fontos olvasmány, akik krónikus fájdalommal élnek, illetve azoknak a hozzátartozóknak és szakembereknek, akik szeretnék jobban megérteni, mi történik a fájdalommal élő emberben.
A könyv végső soron nemcsak arra keresi a választ, hogy miért fáj, hanem arra is, hogy mit kezdhetünk azzal, ami fáj. És eközött a két kérdés között fontos különbség van: az első a diagnózis felé vezet, a második pedig az együttélés, a kezelés és a felépülés lehetőségeit nyitja meg.
