Az Erdő van idebenn – Tóth Marcsi Margó-díjas könyve
2025. október 9-én, a Millenárison a magyar irodalom színpadán egy új hang csendült fel: Tóth Marcsi legújabb könyve, az „Erdő van idebenn” elnyerte a Margó-díjat. Ez a mű nem csupán egy debütáló regény, hanem egy 14 év hosszú megélésének és írásának gyümölcse, mely a Heves és Borsod vármegyék dűlőútjain hordozott családi traumák és a nők láthatatlan ereje köré épül.
Tóth Marcsi nem az a szerző, aki kapkodna; írása a tapasztalatokkal és élményekkel felnövekvő folyamat, ahol a kezdeti lendületet a tudatos szerkesztői munka váltotta fel. A könyv építkezése regényszerű, de a szerző és Szegő János, a szerkesztője, a novellaciklus formát választották, hogy hangsúlyozzák a történetek sűrű szövetét.
Feminista nézőpontok és a vidéki élet árnyoldalai
A könyv középpontjában olyan nők állnak, akik a családjuk terhét vállukon hordozzák, miközben saját vágyaikat és fájdalmaikat mélyre temetik. Tóth Marcsi ikonikusan erős női karakterekkel dolgozik, akik nemcsak az ő saját életéből, hanem generációkon átívelő élményekből merítenek. Számos elem visszaköszön benne, mint például a nagymamája dominanciája vagy az édesanyjában lakozó erő. Azonban az író hangsúlyozza, hogy a könyv nemcsak a nőkről szól, hanem arról is, hogy a férfiak hogyan tükröződnek bennük.
Tóth kifejezetten kerülte a vidéki élet kliséit, a „népi giccset” és a „nyomorpornót” is. Célja, hogy magával ragadó, de árnyalt képet adjon a vidéki élet sokszínűségéről, egy olyan különleges tájról, amely a sebeit is hordozza.
A trauma öröklődésének megjelenítése
Az író a generációk közötti elhallgatásról beszélve rámutatott arra, hogy a traumák nemcsak szavakban, hanem sokszor a kifejezésük hiányában öröklődnek. A könyv címe, „Erdő van idebenn” szimbolizálja ezt a sűrű, sötét belső világot, amelyet az emberek hajlamosak elhallgatni.
Az identitás sokszínűsége
Tóth Marcsi identitása különböző hátterekből épül: vidéki gyökerek, budapesti értelmiségi lét és filmes múlt kombinációja alkotja az ő írói világát. E komplexitásának köszönhetően képes összekapcsolódni különféle olvasókkal. A Margó-díj jelentős szerepet játszott, hiszen rámutatott a pályakezdő írókra, akiket eddig kevesen kerestek.
Az írónő tapasztalatai szerint, noha a díj megnyitotta az írói világ kapuit, a legnagyobb kihívást saját magával való küzdelem jelentette. Az elmúlt 14 év során nemcsak a filmes munkája miatti energiahiány, hanem a belső érési folyamat is hozzájárult ahhoz, hogy az írói identitását megtalálja.
Önmagáért való írás és a szabad művészet
Tóth Marcsi a szépírást a legnagyobb szabadságnak tartja, amit egy író csak kívánhat. Hangsúlyozta, hogy az irodalom nem állhat külső kontroll alatt, míg a forgatókönyvírást alkalmazott műfajnak érzi, ahol állandóan bizonyítania kell saját ötleteit.
Összefoglalás a korlátozott szerepekről
Tóth Marcsi írói hitvallása ellene megy a hazai irodalmi élet megosztottságának. Azt vallja, hogy az írásnak mindenkihez kell szólnia, függetlenül attól, hogy az olvasónak milyen politikai nézetei vannak. Tóth szerint a társadalmi és szakmai kettéosztottság egyik megoldása a jó könyvek írása lenne, amihez elengedhetetlen az irodalmi közeg belső megtisztulása.
Végezetül az írónő hangsúlyozta, hogy a magyar irodalom jövője szempontjából fontos, hogy az alkotók külön válasszák el a kritikát és az írást, biztosítva ezzel a tiszta és inspiráló irodalmi közeg kialakulását.
