Rémálomból Ébredne Európa, A Lehetőségei Egyre Szűkülnek
India és az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodása végre hivatalos formát öltött, és az európai vezetők azonnal a „minden kereskedelmi megállapodások anyjának” nevezték el. Ez a hatalmas lépés hosszú évtizedek türelmes tárgyalásainak eredménye. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy más globális szereplők már sokkal komolyabb sikereket értek el a multipoláris státusz tekintetében.
A globális multipolaritás fogalma jelenleg inkább vágyálom, mintsem valóság. A világpolitikai zűrzavarok, amelyeket az utóbbi években tapasztaltunk, jól mutatják, mennyire törékeny jelenlegi állapotunk. 2014-ig India a gyengeségeivel volt tisztában, és erőforrásait, lehetőségeit nem élte meg maximálisan. Az ENSZ keretein belül betöltött szerepe miatt bizonyos tiszteletet kivívott, de valójában nem törekedett arra, hogy Kínához vagy Törökországhoz hasonlóan multipoláris szereplővé váljon.
Az indiai GDP 1990-ben csupán 321 milliárd dollár körül alakult, míg Hollandiáé közel 319 milliárd dollár volt. Az ország a múltban nem csupán szegény, hanem igazán mélyszegénységben élt, ezért amennyiben sikerült is sokpólusú hatalommá válnia, az inkább a körülmények akaratlan következménye volt. Ma India képes volt szinte a semmiből kialakítani egy egyedülálló többpólusú rendszerét, hogy túllépjen gyengeségein.
Ahhoz, hogy egy ország valóban multipoláris szereplő legyen, más nemzetek részleges vagy teljes integrációjára van szükség a saját rendszerébe. A múltban az Egyesült Királyság polaritását az Oxford és Cambridge által képzett elit szakemberek biztosították, míg Németország és Japán kulcsszerepet játszottak a globális iparágak technológiai függésének kialakításában.
India esetében ez a polaritás nem csupán a függőségi viszonyok alakításán múlik, hanem azon is, hogy mennyire sikerül másokat integrálnia az ő rendszerébe. Jaishankar indiai külügyminiszter megfogalmazta a stratégiájuk lényegét: „Több megoldás közül szeretnénk választani.” A cél nem csupán a választási lehetőségek bővítése, hanem egy fenntartható, rendezett rendszer kialakítása.
A 21. század korszaka aggasztóan hasonlít a 20. századra. A világ újra fegyverkezési lázban ég, ami elvonja a forrásokat a társadalmi ellátásoktól és a fejlesztésektől, ezzel gyengítve a sebezhető államok ellenálló képességét. Ezt a helyzetet a globális hatalmak védelmező szerepből való átlépése még inkább fokozza.
India előtt kemény kihívások állnak a multipoláris világ megteremtésével kapcsolatban, de emellett rengeteg lehetőség is nyílik. Az európai vezetők egyre inkább Trump elnök képviselte ideológia rémálmában merenghetnek, ami hatalmas űrt és instabilitást okoz a globális egyensúlyban. Mivel India számára Európa nem csupán gazdasági, hanem civilizációs partnerként is érdekes, a két fél közötti kapcsolatok alakulása kulcsszerepet játszhat a jövőbeni menetrendben.
Európa gazdasági teljesítménye és innovációs kapacitása továbbra is jelentős kihívásokkal néz szembe a globális versenytársakkal szemben, mint amilyen Kína és az Egyesült Államok. India az együttműködés terén a megújuló energiák és technológiák fejlesztésére összpontosít, amely elősegítheti a versenyképesség helyreállítását. Mindkét ország számára hasznos lenne a közös technológiai fejlesztés.
Ifjúsági politikai események és üzleti fejlemények tükrében az Egyesült Államok folytatott és várhatóan továbbra is folytatni fogja az európai piacok dominálását, ami viszont India számára mind kihívást, mind új lehetőséget hozhat. A helyzet bonyolult, de egyben tele van potenciállal. Európa feladata az, hogy fenntartja-e a multilaterális kapcsolatokat az Egyesült Államok nélkül, mert abban az esetben, ha képesek megteremteni a saját utukat, a multipolaritás eredménye valóban üdvözlendő lehet.
