Foghatják a fejüket A Kísértés rajongói, a szórakoztatás oltárán bárki feláldozható
Egy friss pszichológiai kutatás szerint a párkereső realityműsorok szereplői bizonyos személyiségjegyekben jelentősen eltérnek az átlagemberektől. A Salzburgi Egyetem kutatói a Psychology of Popular Media című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban olyan emberek személyiségét vizsgálták, akik párkereső realityben szerepeltek, majd az eredményeket összevetették az általános népesség jellemzőivel.
A kutatás szerint az olyan produkciók résztvevői, mint a Love Island, az Ex on the Beach vagy a Too Hot to Handle, átlagosan magasabb pontszámot értek el a nárcizmust mérő vizsgálatokon. A szakemberek külön figyelmet fordítottak a grandiózus nárcizmus szerepére, amely többek között fokozott magabiztossággal, az önmagunkról alkotott pozitív kép hangsúlyozásával és a társas elismerés iránti igénnyel járhat együtt. A nárcizmus ugyanakkor nem feltétlenül jelent személyiségzavart, olyan tulajdonságról van szó, amely különböző mértékben minden emberben jelen lehet.
A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a műsorok szereplői nemcsak nárcisztikusabb vonásokat mutathatnak, hanem a visszautasítástól is kevésbé szoronganak, mint az átlagemberek. Emellett magabiztosabban mozognak társas helyzetekben, és kevésbé aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk. A kutatók szerint ez bizonyos szempontból pszichológiai előnyt jelenthet számukra, hiszen a fokozott önbizalom és az érzelmi függetlenség segíthet a romantikus kudarcok feldolgozásában. Az alacsonyabb kötődési szorongás azonban nem jelenti azt, hogy valaki képtelen lenne mély érzelmekre vagy ne vágyyna tartós kapcsolatra.
A résztvevők motivációi között a romantikus célok mellett a kalandvágy, a szórakozás és a közösségi médiában megszerezhető ismertség is előtérbe került. A szakértők szerint a műsorok sokszor inkább érzelmi túlélőversenyek, mintsem valódi szerelmi kísérletek, a nézőket pedig mindez láthatóan nem zavarja.
A pszichológiai szempontból éppen azok a körülmények nehezíthetik meg a stabil kapcsolatok kialakulását, amelyek a televíziós szórakoztatás szempontjából a legizgalmasabbak. A John Bowlby által kidolgozott kötődéselmélet szerint a gyermekkorban megtapasztalt gondoskodás és biztonság jelentős hatással lehet arra, hogyan viszonyulunk később másokhoz, különösen a romantikus kapcsolatainkban. A párkereső realityk viszont gyakran éppen ezt a biztonságérzetet teszik próbára azzal, hogy a szereplőknek egy fedél alatt kell élniük, és folyamatosan szembesülnek azzal, hogy partnerük más lehetőségeket is mérlegel.
A televíziós szórakoztatás logikája sem feltétlenül egyezik meg egy egészséges párkapcsolat működésével. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott kapcsolat általában kevésbé látványos, mint egy szerelmi háromszög, egy féltékenységi jelenet vagy egy drámai szakítás, a nézők figyelmét pedig sokkal könnyebb fenntartani konfliktusokkal. A kritikus pszichológiai megközelítés szerint, ha az ilyen műsorok elsődleges célja valóban a tartós kapcsolatok kialakítása lenne, nagyobb hangsúlyt fektethetnének a résztvevők önismeretére, kötődési mintázataira, kommunikációs készségeire és konfliktuskezelésére.
