Hirtelen változtatott a holdra szállás tervein a NASA, Kína áll a háttérben
Alaposan átszabta és felgyorsította az amerikai holdprogram menetrendjét a NASA: a legfrissebb bejelentés szerint 2028-ban, az Artemis IV misszióval küldenének újra űrhajósokat az égitest felszínére. A kockázatok csökkentése érdekében a 2027-es Artemis III küldetést összetett Föld körüli dokkolási tesztrepüléssé alakították át, amelybe a SpaceX és a Blue Origin fejlesztéseit is bevonják.
Jared Isaacman, a NASA nemrég kinevezett vezetője az ügynökség legutóbbi tájékoztatóján világossá tette, hogy a korábbi évek lassabb, halogatásokkal terhelt munkatempója tarthatatlan. „A NASA rendkívül energikus. Maximálisan a küldetésre fókuszálunk, hogy a lehető leggyorsabban, legbiztonságosabban, legolcsóbban és legsikeresebben érjünk el eredményeket. Nem várunk arra, hogy mások hozzák elénk a terveiket – a programnak haladnia kell, miközben a stratégiai versenytársaink tartós jelenlétre törekednek a Földön kívül” – fogalmazott.
Föld körüli tesztkör váltja a korai holdraszállást
A legfontosabb stratégiai változtatás az Artemis III küldetést érinti. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a misszió még nem kísérli meg a holdi landolást: ehelyett egy 14 napos, Föld körüli tesztrepülést hajtanak végre négy űrhajóssal a fedélzeten. A Blue Origin alacsony Föld körüli pályára állítja a Blue Moon leszállóegységének tesztváltozatát, az SLS rakétával indított Orion összekapcsolódik vele, majd lecsatlakozik róla, és átdokkol a SpaceX Starshipjének harmadik generációs prototípusához, élesben tesztelve az átjárhatóságot és a vészhelyzeti protokollokat. Így a mérnökök úgy tudják tesztelni a két rivális magáncég dokkolórendszereit, hogy nem kell több százezer kilométeres távolságba küldeniük a még nem bizonyított rendszereket.
Olcsóbb gyártás a méregdrága beszállítók helyett
A felgyorsított ütemterv mellett a NASA a gyártási folyamatokat is átalakítja. Az Artemis III hardvereinek feldolgozási idejét sikerült nagyjából a felére lefaragni, emellett a hivatal elkezdte visszaszerezni a korábban külső cégeknek kiszervezett feladatokat. Egy kritikus üzemanyag-vezetéket egy külső beszállító hosszú hónapok alatt és magas áron szállított volna le, a NASA mérnökei viszont házon belül, mindössze öt hónap alatt tervezték át, gyártották le és tesztelték az alkatrészt, az eredeti becsült költségvetés alig egytizedéből. Jeremy Parsons, az Artemis programigazgatója szerint a folyamatos kiszervezés helyett ezentúl belső szakmai kompetenciákat építenek újra.
Két magáncég versenye a felszínre juttatásért
A tényleges visszatérést az égitest felszínére az Artemis IV hozhatja el 2028-ban. Az űrhajósok a floridai Kennedy Űrközpontból, az SLS rakéta fedélzetén indulnak útnak az Orionban, a felszínre juttatásukért pedig két magánvállalat versenyez egymással, merőben eltérő technológiai megközelítéssel. A SpaceX elképzelése szerint a Starship még közvetlenül a Föld körüli pályán vételezi az üzemanyagot, ott randevúzik az Orionnal, majd a két űreszköz közösen vág neki a Hold felé vezető útnak. A Blue Origin ezzel szemben külön transzferfokozatok segítségével juttatná el a Blue Moon Mark 2 leszállóegységet az égitesthez, amely így már egy jóval közelebbi holdi pályán kapcsolódna össze az Orionnal, mielőtt megkezdi az ereszkedést a felszínre.
A NASA az SLS rakéta felső fokozatánál is teszteli a United Launch Alliance Centaur V megnövelt üzemanyag-kapacitású verzióját a jelenlegi ICPS hajtómű mellett, hogy elkerülje az egyetlen beszállítótól való függést. A felszíni munkához az Axiom Space a korábban bemutatott nehéz expedíciós öltözete mellé egy alternatív modellt is fejleszt: a Sortie suit nagyjából feleakkora súlyú, mint az alapmodell, és kifejezetten az első, rövidebb felszíni feladatokra optimalizálták.
Vízjég és a „Holdtól a Marsig” koncepció
Az Artemis-program mögött komplex tudományos, gazdasági és stratégiai megfontolások állnak. Az egyik legfőbb cél a Holdon a helyszíni erőforrás-hasznosítás megteremtése, hiszen a modern műholdas mérések bizonyították, hogy a Hold déli sarkvidékének állandóan árnyékban lévő kráterei jelentős mennyiségű vízjeget rejtenek. Ennek kitermelése létfontosságú: a víz nemcsak a jövőbeli bázisok életfenntartó rendszereihez elengedhetetlen, de hidrogénre és oxigénre bontva rakéta-üzemanyagot is biztosít. Erre a nyersanyagbázisra épül a „Holdtól a Marsig” koncepció is: a mindössze háromnapos utazással elérhető Hold ideális és biztonságos tesztkörnyezetet nyújt a marsi expedíciókhoz szükséges technológiák kipróbálására, és egy kritikus hiba esetén a legénység még időben hazahozható.
A tudományos és logisztikai okok mellett az űrverseny is a tettek mezejére hajtja az amerikaiakat. A NASA nem titkolt stratégiai célja, hogy megőrizze globális vezető szerepét és megelőzze Kínát, amely a saját holdkutatási programja keretében nyíltan deklarálta, hogy 2030-ig felszínre juttatja az első tajkonautákat, és felépít egy saját, nemzetközi holdbázist.
