Biológiai óra, külföldi klinikák és a genetika mítosza: így vállalnak gyermeket az egyedülálló nők
Az egyedülállóként anyává váló nők számára a döntés meghozatala után számos gyakorlati kérdés merül fel: merre induljanak, kiben bízhatnak meg, és hol húzódnak a saját határaik. A lombikkezelések területén dolgozó szakértő szerint a folyamat nem az orvosi vizsgálatokkal, hanem a mindennapi élet átgondolásával kezdődik.
Az első lépés annak tisztázása, hogy milyen segítségre számíthat a leendő anya. Egy kisbaba ellátása még két szülőnek is komoly kihívás, így elengedhetetlen előre átgondolni, ki tud besegíteni a főzésben, takarításban vagy a felügyeletben. Ugyanilyen fontos az anyagi stabilitás mérlegelése is, hiszen fel kell készülni arra az időszakra, amíg az édesanya kiesik a munkából.
A biológiai óra és a kezelési lehetőségek
A gyermekvállalás biológiai szempontból 35 éves kor alatt a legideálisabb. Ekkor még sikerrel próbálkozhatnak a kevésbé megterhelő inszeminációval. 35 és 40 éves kor között az idő sürgető tényezővé válik, és leginkább a lombikkezelés javasolt. 40 év felett a teherbeesés esélyei drasztikusan lecsökkennek, és az orvosok ekkor kezdik felvetni a petesejtdonáció lehetőségét.
A szakértő tapasztalatai szerint két óriási tévhit uralkodik a gyermekvállalás előtt álló nők körében. Az első az „örök fiatalságba” vetett hit: sokan gondolják úgy, hogy ha egészségesen élnek és fiatalosak, a petesejtek állapota is követi ezt, ez azonban biológiai tévedés, ami sikertelen próbálkozásokhoz vezethet. A másik tévhit a petesejtdonációra vonatkozik: sokan attól tartanak, hogy „egy másik nő gyermekét fogják kihordani”.
„Bár a petesejt valóban nem a leendő anyától származik, az ötnapos embrió a beültetéstől kezdve az ő méhében fejlődik. Az ő teste táplálja, az ő szervezete és életmódja határozza meg a magzat fejlődését. A kutatások kimutatták, hogy a környezeti hatásoknak, az epigenetikának akár 80 százalékos szerepe is lehet a gyermek fejlődésében, míg a hozott genetika nagyjából 20 százalékért felel. A kilenc hónap alatt olyan mély érzelmi és biológiai kötődés alakul ki, mintha a gyermek a nő saját sejtjéből származna” – emelte ki a szakértő.
Donáció és külföldi klinikák
Orvosi szempontból a petesejtdonációval végzett lombikkezelés könnyebb út a nő szervezete számára, mivel a megterhelő hormonális stimuláción nem a leendő anya, hanem a donor megy keresztül. Lelkileg ugyanakkor ez összetettebb folyamat. A költségek magasabbak, de a különbség a dupláját sem éri el a saját petesejtes kezelésnek.
A donorok kiválasztásának menete országonként eltérő. Magyarországon a sperma-adományozás anonim, petesejtet viszont csak úgy lehet adományozni, ha a pár valamelyik tagjának van egy 35 év alatti rokona, aki szült már legalább egy gyermeket. Csehországban mind a petesejt-, mind a sperma-adományozás szigorúan anonim. A leendő anyák a donort külső jellemzők – szemszín, hajszín, magasság, testsúly, esetleg fotó – alapján választják ki. A donorok minden esetben szigorú genetikai és egészségügyi szűréseken esnek át.
Egyre több magyar nő dönt úgy, hogy külföldi klinikákon próbál szerencsét. Magyarországon az egyedülálló nők állami finanszírozású kezelésben akkor vehetnek részt, ha a meddőségnek igazolt orvosi oka van. Amennyiben a vizsgálatok nem mutatnak ki konkrét szervi eltérést, a kezelésért fizetni kell. Ha valaki a negyvenes évei felé közeledik, a gyorsaság és az embriók genetikai szűrése miatt gyakran a külföldi magánklinika jelent hatékonyabb megoldást.
A külföldi eljárás logisztikája egyszerűbb, mint azt sokan gondolják. A nyelvi akadályokat magyarul beszélő koordinátorok hidalják át, a szükséges előzetes vizsgálatok itthon is elvégezhetők, a magyar leleteket elfogadják, a szakorvosi konzultációk pedig online is lebonyolíthatók. Saját petesejtes eljárásnál általában három kiutazásra van szükség, ami nagyjából 10 napot vesz igénybe. Petesejtdonáció esetén mindössze egyetlen alkalommal kell kiutazni: magára a beültetésre. Minden beavatkozás ambuláns, így a páciens még aznap hazatérhet.
Tanácsok a döntés előtt állóknak
A szakértő – aki maga is későn vált édesanyává – azt tanácsolja az egyedülálló, de családra vágyó nőknek, hogy a megelőzésre és az időben meghozott döntésekre helyezzék a hangsúlyt. A húszas évek végétől érdemes évente, egy egyszerű ultrahanggal és vérvétellel ellenőriztetni a petefészek-kapacitást. Ha valaki a harmincas évei elején még nem áll készen, a petesejt-fagyasztás lehetőséget ad a halasztásra. Egyedülálló nőként 35 éves korban mindenképp el kell kezdeni a kivizsgálást. A 40 éves kor felé közeledve – spermadonor segítségével – az embriófagyasztás még hatékonyabb megoldás. Amennyiben a lehetőségek engedik, 40 év felett érdemes mielőbb belevágni a konkrét terhességbe.
A szakértő személyes tapasztalata és munkája is azt mutatja, hogy ugyan a petesejtdonáció elhatározása lelkileg nehéz folyamat, a pontos információk és a szakszerű támogatás birtokában a félelmek feloldhatók.
