Lent jártunk az ügynökiratok föld alatti raktárában
Novembertől bárki számára kereshető lesz a nyitottaktak.hu ügynökadatbázis, amely mögött egy olyan fizikai valóság áll, ami a képernyőn sosem lesz látható. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) a portál bemutatója után levitte az újságírókat a legnagyobb raktárába, ahol a beszervezési dossziékat, az ügynökjelentéseket és a titkos nyomozások iratait őrzik.
„Ha feltételezzük, hogy önök esetleg államellenes bűncselekményt követnének el, akkor ennek felderítésére vagy az egyiküket fogják megkörnyékezni, vagy hirtelen fel fog tűnni a szerkesztőségben egy-két új újságíró, akivel eddig nem találkoztak” – mondta Vörös Géza, a Levéltári Főosztály vezetője a riportereknek. A csoportban valaki halkan megjegyezte, hogy innentől kezdve akkor mindenki gyanús. „Ezt majd önök egymás között beszéljék meg” – jött a fanyar válasz.
A jelenet akár Bacsó Péter A tanú című filmjében is elhangozhatott volna, ahol „az a gyanús, ami nem gyanús”. Csakhogy nem filmforgatáson vagyunk, hanem méterekkel a föld alatt, napjaink Budapestjén. A raktárba mágneszáras ajtókon keresztül, szűk folyosókon és lépcsősorokon át lehet bejutni. A 220 négyzetméteres terem az Eötvös utcai épület udvara alatt fekszik, ez a levéltár nyolc iratraktára közül a legnagyobb.
Nagyjából ezer iratfolyóméternyi dokumentum áll a polcokon, ami azt jelenti, hogy a savmentes dobozokban tárolt iratok egymás mellé téve egy kilométer hosszan nyúlnának el. A teremben állandó 18 fok van, legfeljebb egy-két fok eltéréssel, és szigorúan 50 százalékos a páratartalom. Napfény egyáltalán nem érheti a papírokat. Közel tízmillió oldal van már digitalizálva, és évente 70-80 ezer oldalt savtalanítanak. A levéltár teljes állománya meghaladja a 4600 iratfolyómétert, a helyük azonban vészesen fogy, ezért külső, modern raktár bevonásán gondolkodnak.
A polcok között sétálva Vörös Géza elmagyarázta a gépezet működését is. Az állambiztonság politikai jellegű, államellenesnek tartott bűncselekményekkel foglalkozott. Gyanú esetén előzetes ellenőrzési dossziét nyitottak; ha a gyanú alaptalan volt, a dossziét megszüntették. Ha beigazolódott, titkos nyomozás indult, amelyben személyi, csoport- vagy objektumdossziét nyithattak. Ezekbe gyűjtöttek mindent: környezettanulmányt, lehallgatási jegyzőkönyveket, felbontott leveleket, titkos házkutatások eredményeit. Ha a technika nem vezetett eredményre, jött a beszervezés.
A beszervezett ügynök élete három iratban öltött testet. A 6-os karton a személyi igazolványa: a beszervezett adatai, valamint az, hogy ki szervezte be, mikor, milyen fedőnéven és milyen vonalon foglalkoztatták. Novembertől ezek a kartonok lesznek bárki számára kereshetők a neten. A B-dosszié tartalmazza a háttérsztorit arról, hogyan fogták meg az illetőt; ezek legkésőbb 2027. február 25-ig kerülnek nyilvánosságra. A munkadosszié pedig magukat a jelentéseket tartalmazza, ezek nem kerülnek fel a webre. A vizsgálati dossziékból több mint 1200 iratfolyóméternyi fekszik a levéltárban.
A nyitottaktak.hu oldalon nagyjából 55-60 ezer név lesz kereshető, a levéltár viszont mindössze 9 ezer beszervezési dossziét ismer. „A hiányos adatok miatt sokszor félrecsúszhat az adott eset értelmezése” – ismerte el Vörös Géza. Rengeteg olyan 6-os karton létezik, amelyen a beszervezés és a hálózatból való kizárás között olyan rövid idő telt el, hogy az illető érdemi munkát nem végzett, mégis felkerül a netre, és a laikus szemében ugyanabba az „ügynök” kategóriába esik, mint aki éveken át szállította a jelentéseket. A legnehezebb helyzetek azok lesznek, amikor egy köztiszteletben álló, már nem élő emberről kerül elő egy tartalom nélküli, de formailag létező karton.
Arra a kérdésre, hogy az akták megnyitását övező politikai akarat szembement-e a szakmai szempontokkal, Vörös Géza határozott nemmel felelt. Azt mondta, az egyeztetések során a jogalkotó és a levéltár nagyjából ugyanabba az irányba haladt. A valódi kérdés az, mi történik november 4-én, amikor az ezer méternyi titok egyetlen kattintással a nyilvánosság elé kerül.
