Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kötelező kegyelmi eljárás szabályait
Az Alkotmánybíróság kedden megsemmisítette az úgynevezett kötelező kegyelmi eljárás szabályozását, amelyet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztések felülvizsgálatakor kell alkalmazni. A határozat indoklása szerint a döntésből nem következik a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek szélesebb körű vagy könnyebb szabadulásának lehetősége. Célja nem a büntetés enyhítése, hanem annak biztosítása, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés a jogállami garanciák által meghatározott rendben történjen.
Az ügy hátterében az ózdi kettős gyilkosság elkövetőjének indítványa áll. A Debreceni Ítélőtábla 2010-ben emberölés és lőszerrel visszaélés miatt jogerősen, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárva életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azt a férfit, akinek az ügyében az Emberi Jogok Európai Bírósága 2017-ben megállapította, hogy az elítélt az Emberi Jogok Európai Egyezményét sértő, embertelen és megalázó büntetés áldozata. A Kúria 2017 szeptemberében elutasította a felülvizsgálati indítványát, amelyet az elítélt 2018 elején támadott meg az Alkotmánybíróságon. A testület nyolc és fél év után hozott döntést.
A kötelező kegyelmi eljárás intézménye
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést 1999. március 1-jétől vezették be Magyarországon. A 2013-ban életbe lépett Btk. 22 bűncselekményre engedi a tényleges életfogytiglani büntetés kiszabását, és ebből a bíróság 18 esetében zárhatja ki a feltételes szabadlábra helyezést. A szabályozás 2015-ig tartotta magát, mert 2014-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága Magyar László elítélt ügyében a törvény módosítására szólította fel a kormányt. A döntés nyomán az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási kódex módosításával létrehozta a kötelező kegyelmi eljárás intézményét: ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt a büntetéséből már 40 évet letöltött, akkor a Kegyelmi Bizottság, amelynek tagjait a Kúria elnöke jelöli ki, felülvizsgálja a további fogva tartás indokoltságát. A bizottság javaslatot tesz az igazságügyi miniszternek, aki az állásfoglalással megegyezően kegyelmi kérelmet terjeszt a köztársasági elnökhöz. Az államfőt azonban nem köti semmi, ha elutasítja a kegyelmet, az eljárást két év múlva meg kell ismételni.
Hiányzó garanciák és határidő a jogalkotónak
Az Alkotmánybíróság a kötelező kegyelmi eljárás szabályait a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztések esetében megsemmisítette. A határozat megállapította, hogy a szabályok nélkülözik a garanciákat, ezért megfelelő törvényi garanciák hiányában a kötelező kegyelmi eljárás és azzal együtt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozása nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. Az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvényből levezethető egy olyan szabályozás igénye, amely alapján a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyek büntetését megfelelő eljárási garanciák alkalmazásával, a büntetéstani szempontok következetes érvényesítésével minden esetben felülvizsgálják. A szabályozást 2027. május 31-i hatállyal semmisítették meg, időt hagyva a jogalkotónak az új szabályozás kidolgozására.
Az Alkotmánybíróság indoklásában hangsúlyozta: a döntés nem az emberölést elkövetők szabadon bocsátásáról, hanem arról szól, hogy még a legsúlyosabb büntetések végrehajtása során is olyan eljárási garanciák érvényesüljenek, amelyek egyszerre szolgálják a társadalom védelmét, a büntetés céljait és az alkotmányos rend követelményeit.
Különvélemények és a bűncselekmény háttere
A határozathoz Handó Tünde és Horváth Attila különvéleményt csatolt. Handó Tünde azért nem támogatta a jogszabályt megsemmisítő rendelkezést, mert szerinte legfeljebb a jogalkotó általi mulasztással előidézett Alaptörvény-ellenesség megállapításának lett volna helye. Horváth Attila arra emlékeztetett, hogy az indítványozó bűncselekménye a sajtóban az ózdi kettős gyilkosság néven vált ismertté. A tettest azért ítélték halmazati büntetésként tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre az eljáró bíróságok, mert 2008 szeptemberében azzal az ürüggyel csalta egy telephelyre hitelezőjét, akinek hárommillió forinttal tartozott, hogy megadja a pénzt; valójában előre odakészített puskával, közvetlen közelről fejbe lőtte. Amikor a telephelyet elhagyva észrevette, hogy hitelezője magával hozta 9 éves kislányát, behívta a gyermeket a műhelybe, és őt is fejbe lőtte; a holttestét a közelben, egy völgyben rejtette el. A vállalkozó ma 72 éves, kislánya pedig 27 éves lenne.
