Elkezdődött a választói felhatalmazás alapján ígért elszámoltatás
Hétfőn olyan események történtek Magyarországon, amelyek korábban nem voltak megszokottak. A választók április 12-én soha nem látott többségben és egységben adtak felhatalmazást ezekre a lépésekre.
Az érintettek, szűkebb környezetük és a nyilvánosság reakciói széles skálán mozogtak. Érdemes higgadtan végignézni a történéseket.
Felvethető, hogy filmszerű volt-e a látvány, és helyénvaló-e, hogy a hatalmi ágaktól, így a nyomozati és bűnüldöző szervektől független miniszterelnök maga jelentette be a folyamat kezdetét. Kérdés az is, ízléses-e családtagok védelmében a figyelem gazdaságát maximalizálni, vagy éppen azokat hallgatni, akik évekig korrupcióban és törvénytelenségben működtek, és most felülről vezérelt, igazságtalan lépésekről beszélnek. Az is szóba kerül, hogy egy korszak vezetőjét és politikai felelősét mindeközben leginkább a magyar labdarúgó-válogatott belfasti szereplése foglalkoztatja.
A tárgyszerű következtetés az, hogy elkezdődött annak a politikai programnak a megvalósítása, amelyre a friss, öt hónapos kormány még ellenzéki erőként mandátumot kapott a választóktól. Tisztítótűzbe ojtott elszámoltatást ígértek, és úgy tűnik, az igényekkel összhangban ez valósul meg.
Az állampolgárok akkor teszik a legjobbat magukkal, ha hektikus érzelemnyilvánítás nélkül esélyt adnak a neutrális, törvény szerinti, szabályos eljárásoknak, a nyomozóknak és az ítészeknek. Közös érdek, hogy akiről kétséget kizáróan bebizonyosodik a lopás, a csalás vagy a visszaélés, az méltó büntetését kapja meg.
Az NKA-skandalumtól az MNB-botrányon át az Aranykonvoj-drámáig terjedő ügyekben – a hivatkozott új Magyarország és lakosainak érdekében – kötelező lépésről lépésre haladni.
