Róma utolsó császára, aki miatt 70 ezer felnőtt férfi zokogott kisgyerekként
Francesco Totti 1976. szeptember 27-én született Rómában, és már gyerekként világossá vált, hogy élete a labdarúgás felé vezet. Pályafutását hétévesen helyi kis csapatokban kezdte, megfordult a Fortitudo, a Trastevere és a Lodigiani együttesében, mielőtt 13 évesen az AS Roma utánpótlásába került.
Tehetsége korán felkeltette más klubok figyelmét is: az AC Milan jövedelmező ajánlattal jelentkezett érte, édesanyja azonban nemet mondott a képviselőknek. Totti később úgy emlékezett vissza, hogy anyja ezzel fontos leckét tanított neki: az otthon a legfontosabb az életben.
Az AS Románál végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 1993. március 28-án, a Brescia elleni bajnokin mutatkozott be a felnőttek között. Első gólját az 1994–1995-ös szezonban, a Foggia elleni idénynyitón szerezte, az évadot 25 tétmeccsen 13 kanadai ponttal zárta.
Az 1996 nyarán bekövetkező edzőváltás után nagyobb szerepkört szántak neki, de a csapat gyengén teljesített, és felmerült, hogy kölcsönadják a Sampdoriának. A klubelnök végül megvétózta az üzletet. Totti addigra már az utánpótlás-válogatottakkal is szép eredményeket ért el: tagja volt az 1993-ban Eb-döntős U16-os csapatnak, az 1995-ben szintén kontinensviadalon finalista U18-asnak, 1996-ban pedig U21-es Európa-bajnok lett.
Zdenek Zeman érkezésével Totti megörökölte a tízes mezszámot, szerepköre átalakult, fizikailag is sokat fejlődött. A 4–3–3-as felállásban a bal szélről befelé cselezve rendre helyzetbe hozta magát vagy társait, először lépte át a tízgólos határt a Serie A-ban, és októberben minden idők legfiatalabb csapatkapitánya lett.
Fabio Capello irányításával a 3–4–1–2-es formációban irányítóként játszhatott. A 2000–2001-es idényben az AS Roma bajnoki címet szerzett, 1941 és 1983 után harmadszor, viszont máig utolsó alkalommal. Totti 13 találattal járult hozzá az aranyhoz.
Pályafutása során 785 tétmérkőzésen 307 gólt és 205 gólpasszt ért el, kivétel nélkül az AS Roma színeiben. 1998-tól 2017-es visszavonulásáig folyamatosan csapatkapitány volt, ezzel a futballtörténelem leghosszabb egybefüggő szériáját építette fel Rómában. Több nagy klub is szerette volna megszerezni, köztük az AC Milan, az Internazionale, a Real Madrid és a Manchester United, ő azonban sohasem hagyta el a fővárosi csapatot. Florentino Pérez később úgy nyilatkozott, hogy Totti megszerzésének elmaradása a legnagyobb megbánásai közé tartozik.
A válogatottban 2000-ben Eb-döntőt ért el az olasz csapattal, a hollandok elleni elődöntőben panenkás gólt szerzett a tizenegyespárbajban. A 2002-es világbajnokságon a Dél-Korea elleni nyolcaddöntőben kiállították. A 2004-es Eb-n leköpte Christian Poulsent, amiért eltiltották. A 2006-os világbajnokság előtt súlyos sérülést szenvedett: szárkapocscsontja eltört, szalagjai elszakadtak, bokájába titánlemezt és 13 csavart rögzítettek. A tornán négy gólpasszával a legjobb előkészítő lett, bekerült a 23 fős álomkeretbe, és világbajnok lett. A franciák elleni döntőben játszott 61 perc volt az utolsó válogatott szereplése, 2007-ben lemondta a válogatottságot.
2017. május 28-án lépett utoljára pályára az AS Romában, a Genoa elleni bajnokin. A mérkőzés 3–2-es hazai sikert hozott, ezzel a csapat bebiztosította az ezüstérmet. A lefújás után megkezdődött a búcsúceremónia, amelyen a szurkolók és játékostársak is könnyekben törtek ki. Totti búcsúbeszédében azt mondta: „Nem könnyű lekapcsolni a lámpát, és most félek. Ez nem olyan félelem, mint amikor a kapu előtt állsz egy tizenegyesnél. Ezúttal nem látom a háló lyukain keresztül, hogy mit hoz a jövő. Engedjétek meg, hogy ezúttal én kérjek tőletek segítséget.”
Hozzátette: „Nem tudlak titeket többé a lábammal szórakoztatni, de a szívem mindig ott lesz veletek. Most lemegyek a lépcsőn, belépek az öltözőbe, amely gyerekként fogadott be, és amelyet most felnőttként hagyok el. Büszke és boldog vagyok, hogy 28 éven át adhattam nektek a szerelmemet. Szeretlek titeket.”
