Vértől ázik a Reacher negyedik évada, mégis ez a legjobb az összes közül
Már elérhető a Reacher teljes negyedik évada az Amazon Prime felületén. A streamingszolgáltatón mostanában ez az egyik legkedveltebb történet, és bár messze nem annyira fifikás, furfangos vagy okos, mint az első és klasszikus, Tom Cruise főszereplésével készült Jack Reacher film, érdemes volt erre a karakterre építve sorozatot készíteni.
Sok oka lehet annak, hogy a Reacher sorozat ennyire kedvelt. A magányos hős ideája, miszerint valaki mindig megmenti az ártatlanokat és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, vonzó és vágyott. Talán azért, mert a társadalmak nem úgy épülnek fel, hogy mindenki jól és biztonságban érezze magát bennük, a polgárok sodródnak, a mindennapokkal együtt rohannak át az életen, és a sok szabály, törvény és előírás rengetegében kénytelenek szembesülni azzal, hogy ha próbálnak tisztességesen élni, mindig lesznek olyanok, akik nem.
Ezt a felismerést és csalódást ellensúlyozandó jön a hegyomlásnyi Jack Reacher, akit Alan Ritchson alakít. A karakter 193 centiméter magas, kilóra mázsa fölötti, színizom, úgy néz ki, mint egy kisebb terminátor. A színész annyira kicsapta magát, hogy csakis enyhe terpeszben tud járni, a hóna alatt mintha folyton vinne valamit, ám karakterbeli szíve szelíd, észjárása csavaros, feltűnően logikusan gondolkozik. Katonai nyomozó volt, a seregben megtanulta, hogy véletlenül nem történik semmi: mindennek oka van, és éppen ezért következménye is.
A negyedik évad ennek megfelelően vág rendet, mert Reacher nem rendet tesz, ő rendet vág. A nyolc epizód talán még véresebben száguld, mint az előző évadok bármelyike, és korábban nem is láttunk ennyi késes akciójelenetet. Ez az évad nettó hentelés.
Reacher ezúttal Amerikát menti meg, s közben persze egy rakás amerikait is. Furcsa fricska, hogy az egyik legnagyobb konfliktust éppen az okozza, hogy a bűnüldöző szervek annyira töketlenek, mint bármelyik francia vígjátékban, de ezúttal a rendőrök között is vannak olyanok, akik túllépnek minden határt és szabályt, csak azért, hogy kötöttségek nélkül szálljanak szembe a gonosszal. Az FBI ügynökei ebben az évadban szinte már parodikusan ábrázolt öltönyös alakok, ami felveti a kérdést, hogy ha csupán szolgalelkű erődemonstrátorok, mi szükség van rájuk. A politikusok szerepe talányos, ám kiderül, hogy ők nem is annyira gonoszok, mint azt hinnénk, csupán érdekeik szerint cselekvő marketingbábuk. Mire azonban eljutunk ennek felismeréséhez, a káosz már eluralkodott: mindenki mindenkire gyanakszik, mindenki mindenkit üldöz, a kétkedés alap, a vonzalom hamis, a bizalom gomolygó füst. Valakik valamiért meg akarják szerezni egy titkos és halálos vegyi anyag képletét, amivel városokat és társadalmakat lehet elpusztítani.
A negyedik évad titokzatosan kezdődik. Reacher a metrón utazik, és figyelmes lesz egy nőre, aki furcsán viselkedik. Kiderül, hogy fegyver van nála. Reacher próbálja megszerezni a pisztolyt, de a nő végez magával. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor mindenki Reacheren keres egy pendrive-ot, ami állítólag a nőnél volt. Reachernél nincsen semmilyen pendrive, de az, hogy a bűnüldözők, a rendvédelmisek és ügynökök erről faggatják, felkelti az érdeklődését, és nyomozni kezd. Ha ő nyomoz, ott dőlnek a dominók, és elszabadul a pokol.
Az évad vérfürdőben ázik. Lesznek jó rendőrök, például Tamara Green, akit Sydelle Noel alakít, és rossz rendőrök. Feltűnik két ázsiai nő, akik képzett harcosként bánnak a késsel. Fókuszba kerül egy elnöki ambíciókkal megáldott szenátor, John Sampson, akit Marc Blucas alakít, és akiről kiderül, hogy közvetetten köze van a késsel gyilkoló ázsiai nőkhöz. Reacher megállíthatatlanul megy előre, őt csak az igazság érdekli, tudni akarja, mi van a pendrive-on. Ebben egy önállósodott oknyomozó riporter is a segítségére siet, Russel Plum, akit az Alias sorozatból ismert Kevin Weisman alakít.
A Reacher sorozat valamiben adós marad. Az eredeti film arra épül, hogy a magányos, volt katonai nyomozó olyan okos és logikusan gondolkozó elemző, hogy nála nincsenek átvágandó csomók, mert ő már akkor átlát mindent, amikor mások még csak felvetik a problémát. Ez a fajta képesség olykor-olykor feltűnik a sorozatban, de inkább csak azért, hogy a történetet továbblendítse.
A főszereplő Alan Ritchson alaposan felkészült Reacher megformálására, minden létező Reacher-regényt elolvasott, a bunyókban olykor ő is részt vett. A sorozatban látható sérülései gyakran valósak.
Amitől jó, vagy talán még jobb is ez az évad az előzőekhez képest, az az lehet, hogy több benne az akciójelenet, mint a moralizálás. A hősképzést a csúcsra járatják, Reacher nem sebezhetetlen – bár ahogyan ábrázolják, alighanem egy atomtámadást is túlélne –, de ebben a nyolc epizódban minden gonoszság és ármánykodás ellenére életszerűbbek az emberi cselekedetek. A legfontosabb pedig, hogy Reacher reményt ad és példát mutat: hős te is lehetsz, csak azért valamit tenni is kell.
