Trump grönlandi megállapodása: győzelem vagy veszteség a jégmezők geopolitikai játszmájában?
Az Amerikai Egyesült Államok és Dánia megújította és némileg kibővítette a korábbi, hidegháborúban kötött 1951-es és 1955-ös kétoldalú megállapodását, amely Grönland státuszát érinti. A megállapodás teljes körűen elismeri a grönlandiak önrendelkezési jogát, identitását, valamint a Dán Királyság szuverenitását és teljes körű ellenőrzési jogát a sziget felett.
A szerződés ugyanakkor lehetővé teszi amerikai csapatok kizárólagos működési jogát a szigeten, beleértve a légtérellenőrzést, és teljességgel kizárja Oroszország és Kína potenciális jelenlétét Grönlandon. Az Egyesült Államok grönlandi jelenléte évszázados múltra tekint vissza: már az 1860-as években, Alaszka megvásárlása után felmerült a jégsziget megszerzésének igénye. A hidegháború korai évtizedeiben az Eisenhower-adminisztráció finanszírozásával az amerikai haderő óriási, jégbe vájt katonai bázist működtetett a Sarkkörön túl, atomreaktorral és több tucatnyi atomrakétával felszerelve. A Camp Century bázist az 1970-es években leszerelték, működése jelentős környezetpusztítást hagyott hátra.
1951-től máig működik az amerikai grönlandi légibázis, a Thule, mai nevén a Pituffik Űrbázis. Mellette történt 1968 őszén az amerikai légierő egyik legsúlyosabb balesete: egy B-52 Stratofortress stratégiai bombázó lezuhant, és a jégben a repülőgéppel együtt négy darab 1,45 megatonnás hidrogénbomba tűnt el. A mentőakció során a grönlandi dán hatóságok erőteljes fellépésére volt szükség ahhoz, hogy az amerikaiak ne hagyják a jégben a veszélyes radioaktív szennyező anyagokat és a roncsokat. 1968 szeptemberében mintegy 2 ezer amerikai és grönlandi dán szakember összesen fél millió gallon erősen szennyezett jeget és vizet szállított az Egyesült Államokba. A mentőakció összköltsége elérte a 10 millió dollárt. A dán kormány 1957-től nukleáris fegyvermentes területté nyilvánította Dániát és Grönlandot, ám ezt az amerikaiak nem vették komolyan, és a dán kormányzat évekig elnézte nekik. A grönlandiak mind a mai napig nem kapták meg a beígért kárpótlást a thulei incidensért.
A most megkötött amerikai–dán megállapodás része, hogy az amerikaiak részlegesen hozzáférhetnek Grönland jelentős ásványkincs-lelőhelyeihez. Ez környezeti terheléssel és kockázattal jár, ugyanakkor nagy profittal kecsegtet egy bizonyos Greenland Mines nevű amerikai bányatársaság számára. Becslések szerint a grönlandi ritkaföldfém- és neodímium-prazeodímium oxid-bányászatból mintegy 2 milliárd dolláros üzlet kerekedhet a nevezett észak-karolinai bányatársaság részére, amely a megállapodás előtt mintegy két héttel csendben felvásárolta a Sarfatoq nevű grönlandi bányatársaságot.
Trump elnök és az amerikaiak népszerűsége a grönlandiak körében a tavalyi Dánia- és Grönland-ellenes amerikai kampány után egyáltalán nem magas. Nem várható, hogy a grönlandiak többsége több évszázad dán fennhatóság után amerikai külterületté vagy domíniummá válna. Ugyanakkor a Grönland feletti amerikai dominancia fenntartásával Trump szerzett egy plusz pontot a Kína és Oroszország elleni geopolitikai játszmában, a stratégiai fontosságú északi tengeri útvonalak keresztmetszetében. Kérdés, hogy az amerikai választók ezt mennyire értékelik majd novemberben, különösen az elszabaduló energiaárak és a lezáratlan iráni háború káosza közepette. Eközben az értelmetlen trumpi acsarkodás Kanadát az Európai Unió felé taszította, így Ottawa politikailag közelebb került Brüsszelhez, mint a kiszámíthatatlanul dühöngő Fehér Házhoz.
