Javítana a közoktatás hatékonyságán? Akkor végre feledkezzen bele egy regénybe!
A friss PISA-felmérés eredményei világszerte, de Európában különösen éles színvonalcsökkenést mutatnak a szövegértés terén. A magyar diákok kifejezetten sokat rontottak, hasonlóan a szlovén, horvát, cseh, dán és lett tanulókhoz, de a finnekhez képest sem zuhantak sokkal meredekebben – ami azonban sem vigaszt, sem kifogást nem jelent. Sőt: ha a mezőny túlnyomó része rossz formában van és egyre lassul, az éppenséggel plusz ok arra, hogy a versenyző összekapja magát.
A részletes adatokból nem az tűnik ki, hogy a mai kamaszoknak eleve gyenge lenne a képessége, hanem hogy csúnyán el lett szúrva a felkészítésük. Az OECD-szerte nőtt azon diákok száma, akik gyorsan, de rosszul válaszolnak a kérdésekre, ami a kutatók szerint az összpontosításra és a tartós odafigyelésre való képesség csökkenését jelzi.
A családi háttérrel együtt egyértelmű kép tárul elénk: a társadalmilag legalsó negyedbe tartozók teljesítménye minimálisan romlott, ellenben a harmadik és a legfelső negyedbe tartozóké zuhanórepülést mutatott be. A legjobb családból származó 15 évesek 2022-ben átlagosan 536 pontot értek el a szövegértési teszten, 2025-ben viszont már mindössze 499 pontot – mínusz 37 pont.
Az oktatási miniszter szerint a közösségi média lebutítja a középosztály gyerekeit is; a diagnózis pontosnak tűnik. Ráadásul nemcsak közvetlenül butítja le őket, hanem a szüleik révén is. Az okostelefonok terjedésével egyidejűleg a szülők könyvolvasási szokásai is megváltoztak, leginkább a nemlétezés irányába.
Számos kutatás bizonyította már, hogy minél több könyv van egy háztartásban, annál jobban teljesít a gyermek több területen. A KSH statisztikáiból kiderül: míg 1987-ben egy diplomás nő átlagosan napi 22 percet töltött könyvolvasással, 2000-ben ugyanennyit, 2010-ben 19 percet, 2024/2025-re ez átlagosan három percre zsugorodott. A férfiaknál hasonló a helyzet: mára ők is eljutottak a 23 perctől a háromig. Ez a három perc megegyezik azzal az időtartammal, amennyit a legfeljebb nyolc általánossal rendelkező nők töltenek könyvolvasással. A KSH időmérlege szerint a felsőfokú végzettségűek 95,8 százalékát, a 30–49 éves korosztály közel 98 százalékát nem lehet könyvvel a kezében látni.
A Cambridge-i Egyetem épp most foglalta össze a tudomány aktuális állását: kutatások szerint az a gyerek, aki korán elkezd önmaga szórakoztatására könyvet olvasni, még a matekban is jobb lesz, kevesebb mentális egészségügyi problémával küzd, többet alszik, és kevesebbet néz képernyőt. A PISA természettudományi tesztjén azok a diákok teljesítettek a legjobban, akik a mesterséges intelligencia felé se néznek.
A mostani PISA-felmérés szerint a napi 5–7 órán át okostelefonon lógók akár 80 ponttal rosszabbul teljesítenek, mint a legfeljebb egy órát kütyüzők. Ez nagyjából megfelel a társadalmilag legalsó, illetve legfelső negyedbe tartozók PISA-pontszáma közötti különbségnek. A PISA-felmérés szerint bő 40 ponttal is jobban teljesíthetnek azok, akiktől valamelyik családtagjuk megkérdezi, mi volt aznap az iskolában – a nulla beszélgetésnél már csak az a rosszabb, ha a továbbtanulásról papol a szülő, az ugyanis mínusz egy pontot eredményez.
Nem a PISA-eredmények az igazán rémisztőek, hanem az, ha a diákoknak példát mutató, tanult felnőttek tekintélyes része is félreértelmezi a digitalizáció kínálta lehetőségeket. Sosem árt töprengeni azon, miként tehető eredményesebbé a közoktatás – de annyit azonnal meg lehetne tenni, hogy esténként ne a telefonokon kommentálva szidjuk a magyar oktatási rendszert, hanem vegyünk elő egy könyvet.
