A néptánc és a foci: hogyan árulják el politikai beállítottságunkat?
Az ötvenes években az Egyesült Államokban a katonai aparátus komoly erőfeszítéseket tett a rejtőzködő kommunisták kiszűrésére. Ennek érdekében a US First Army 1955-ben egy kézikönyvet is összeállított, amely a mindennapi életben megjelenő árulkodó jelekre figyelmeztette a polgárokat. Ezek között szerepeltek minden társadalmi rétegben és szakmában előforduló gyanús viselkedések, amelyek segíthettek a rejtett kommunisták azonosításában.
Az elsődleges nyom, amelyre a kézikönyv összpontosított, az volt, hogy a kommunisták kedvelik a hosszú, bonyolult mondatokat, és hajlamosak egy jellegzetes szókincs használatára. Erre vonatkozóan konkrét szólistát is mellékeltek, amely olyan kifejezéseket tartalmazott, mint a „kizsákmányolás”, „reakciós” és „progresszív”. Emellett a politikai témák, amelyeket felvetettek, szintén árulkodó jelként szerepeltek: a polgárjogok, faji megkülönböztetés és békekérdések gyakori említése egyaránt gyanúra adhatott okot.
De nem csak a szavak számítottak. A néptánc és a népzene egyes időtöltéseket is a mozgalomhoz köthették, és a kézikönyv kifejezetten gyanús szabadidős tevékenységként emelte ki őket. E megfontolások alapján a kézikönyv szerzői egy ellenőrző listát is ajánlottak, amely segített a gyanús egyének azonosításában.
Messi vagy Ronaldo? A foci új dimenziója
A XXI. században pedig új rejtvények merültek fel a politikai orientációk és a sportág szeretete között. Egy friss kutatás szerint a Messi és Ronaldo közötti választás a politikai beállítottságról is mesél. A szingapúri Nanyang Technological University kutatásában 26 országban 10 661 ember véleményét vizsgálták, és érdekes összefüggésekre bukkantak. Az eredmények alapján a Messi-rajongók statisztikailag hajlamosabbak baloldali nézetekre, míg a Ronaldo-tábor általában konservatívabb beállítottságú.
A kutatás azt is felfedte, hogy a társadalmi kontextus alapján a választások nem csupán véletlenszerű preferenciák, hanem mélyen gyökereznek az emberek értékrendjében. Messi, aki a csapatorientált, szerény figura képét sugallja, ellentétben Ronaldóval, akit a magabiztos egyéni teljesítmény szimbólumaként tisztelnek.
Érdekes módon a korosztály is erősen befolyásolja a preferenciákat: fiatalok esetében a politikai ideológia és a focistapreferencia közötti összefüggés sokkal erősebb, míg az idősebb generációknál ez a kapcsolat elhalványul.
Az adatok között találunk meglepő eredményeket is: Dél-Korea a legerősebb Messi-preferenciát mutatta, míg Ronaldo nem volt különösebben népszerű, valószínűleg egy korábbi csalódás miatt, amikor egy mérkőzésen nem lépett pályára.
Ez a kutatás nyújt lehetőséget arra, hogy baráti viták során a fociválasztásainkat politikai nézeteinkkel összekapcsoljuk, ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy a statisztikai adatok nem jelentenek minden esetben egyértelmű következtetéseket. Az eredmények csak irányt mutatnak, nem az egyének politikai profiljának végső megállapítását célozzák.
A jövőben tehát, amikor valaki azt mondja, hogy Messi a GOAT, érdemes rákérdezni, hogy mit gondol a politikai helyzetről is, de ne siessünk arra a következtetésre, hogy kommunista lenne. Az, hogy valaki kit választ a fociban, még nem határozza meg politikai nézeteit, ahogyan azt a múltbéli kézikönyvek sem tették minden valósággal összhangba.
