Tömegek ünnepelték az irányi legfelsőbb vezető halálát, de Donald Trump várt felkelés mégsem következett be
Az iráni legfelsőbb vezető Ali Hamenei halálával kapcsolatos nemzetközi figyelem középpontjában álltak az események, Donald Trump amerikai elnök várakozásaival szemben, aki a közel-keleti konfliktus kezdetén a lakosság felkelésére buzdított. Szavai szerint „A szabadságotok órája elérkezett – vegyétek át a hatalmat!” A Trump-adminisztráció optimistán tekintett a jövőbe, arra számítva, hogy az iráni nép ki tudja söpörni a meggyengült rezsimet, miután az Egyesült Államok katonai csapásokat hajtott végre a teokratikus állam ellen.
Az iráni társadalom általános elégedetlensége évtizedek óta megfigyelhető, a lakosság többször is tüntetett a kormányzás ellen. Az utcákon tartott demonstrációkat mindig brutálisan elnyomták a hatóságok, így a legutóbbi, decemberben és januárban tartott megmozdulások során is több százezer ember követelte a gazdasági és politikai reformokat. Azonban a február 28-i izraeli–amerikai támadás után, amely életét követelte Hamenei mellett számos magas rangú politikai tisztviselőtől, a szakértők szkeptikusak voltak a már említett felkelés lehetőségeivel kapcsolatban.
A szakértők szerint Donald Trump reményei ellenére az országban lévő elnyomó rezsim hatékonyan tudná kezelni egy esetleges lázadást. A Politico által megkérdezett politológusok hangsúlyozták, hogy eddig egyetlen bombázás sem váltott ki sikeres felkelést. Történelmileg a légicsapások, mint például a vietnámi háború vagy az 1998-as szerb bombázások esetén, nem hoztak tartós eredményeket.
Robert Pape, a Chicagói Egyetem politológusa kiemelte, hogy légicsapások önmagukban nem elegendőek a belső forradalmak ösztönzésére, mivel ezek gyakran éppen az ellenzéki mozgalmakat gyengítik, amint az állampolgárok a támadó ország oldalára állnak. Ezen kívül nem minden elnyomó rezsim rendelkezik olyan strukturális gyengeségekkel, amelyeket a bombázások képesek lennének kihasználni.
Bár az iráni kormány népszerűsége folyamatosan csökken, az iráni emberek nacionalizmusa és a külföldi beavatkozások iránti bizalmatlanság megnehezíti az egyesült felkelés lehetőségét. Egyes irániak hajlandók lennének a tűzkeresztségben harcolni, de Ali Vaez, az International Crisis Group projektigazgatója arra figyelmeztetett, hogy az elnyomó szervezetek, mint a Forradalmi Gárda, folyamatosan aktívak, és felkészültek a lázadás leverésére.
Az iráni ellenzék helyzete tovább bonyolítja a felkelés esélyeit. A politikai ellenfelek szerveződése gyenge és széttagolt, ami megnehezíti a hatékony ellenállást a rezim ellen. Az iráni diaszpóra is megosztott, sokan támogatják a volt iráni koronaherceg hatalomátvételét, míg mások ellenzik azt. A hatalomátvétel szinergiájának hiánya a jelenlegi politikai helyzet bonyolultságához vezetett, ahol még a legnagyobb elégedetlenség mellett sem tudtak egységes fellépést mutatni a rendszerrel szemben.
Mindezek ellenére a közösségi médiában elterjedt videófelvételek, amelyek iráni polgárok ünneplését örökítették meg Hamenei halálakor, nem szabad, hogy a világot megtévesszék; sokan szomorkodtak az egykori vezetőért. Sanam Vakil, a Chatham House Közel-Kelet- és Észak-Afrika-programjának igazgatója figyelmeztetett, hogy a rezsim, ahogyan eddig ismertük, nem folytathatja működését, azonban a következő rendszer létrejöttének minősége és az irániak beleszólása kérdéses marad.
Jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Washington olyan új vezetőt segít hatalomra, aki lojális az amerikai érdekeltségekhez, de a különböző belső feszültségek és harcok esélye Irán jövőjére nem elhanyagolható. Az iráni nép egy esetleges fellázadásához nemcsak a politikai környezet kedvező alakulása szükséges, hanem egy egységes, hatékony ellenzék is.
